Ha már online tér: Szakács Árpád sajátos véleményt fogalmazott meg az erdély.ma oldalon. Szerinte a koronavírus elleni oltás úgy jött be az életünkbe, mint a mesében a kismalacokhoz a farkas.
Konteóhívők mindig is voltak, és lesznek, ilyen az emberi természet, egyszerűen szeretjük az összeesküvés-elméleteket. Másrészt: szólás- és véleményszabadság van, ennek pedig nagy védője vagyok, úgy gondolom, mindenkinek jogában áll elmondani, ami a fejében van.
Amikor azonban emberéletekben mérhető a kár, akkor felszisszenek.
Nem azzal van probléma, hogy valaki nem oltatja be magát, joga van eldönteni. Viszont ha megbetegszik – márpedig óhatatlanul megbetegszik, láthatjuk a delta variánsnál –, akkor kórházba kerül, leterheli az ellátórendszert és azok elől veszik el a kapacitást, akiknek például agyvérzésük, szívrohamuk van, de egyszerűen nem jut rájuk orvos, mert az a Covid-osztályon van éppen. A klasszikus liberális szabadságfelfogás szerint egyéni szabadságjogok addig terjednek, amíg egy másik egyén szabadságát nem korlátozzák, vagy valamilyen módon utóbbi nem sérül. Ez a helyzet, amikor igen.
Az egyik oldal azzal vádolja, hogy ellehetetleníti a baloldali alkotókat, a másik meg azzal, hogy mindenféle baloldalinak pénzt osztogat. Hol az igazság?
Már a kezdet kezdetén, 2018 decemberében elég világossá tettem az álláspontomat: számomra az az alkotó, aki anyanyelvi olvasóban gondolkodik – most írókról beszélek csak –, magyarul ír, és azt szeretné, hogy száz év múlva is magyarok olvassák, az nemzeti kultúrában él és tervez. Függetlenül attól, hogy aktuálisan mit gondol a világról, vagy melyik pártra szavaz. Ebben a szellemben szerveztem meg az egész rendszert, nem érdekel, ki kit utál, hanem a teljesítménye a fontos.
Legyen valaki jobboldali vagy baloldali, a teljesítmény hiányát sem az ellenzéki tüntetésen való felszólalás, sem a kormánypártnak tett hűségeskü sem tudja pótolni.
Ezért, ha a vádaskodók megnézik azokat az ösztöndíjakat, amiket az én vezetésem alatt osztunk ki, észrevehetik, hogy egyrészt én nem veszek részt konkrét döntéshozatalban, megbízott kuratóriumok döntenek, másrészt láthatják, hogy mindegy, bal- vagy jobb oldali a pályázó, a teljesítmény számít. A szólás- és véleményszabadságnak, az alkotói szabadságnak egyetlen védvára van ma Magyarországon, azt pedig Fidesznek hívják. A Fidesz, tágabban a konzervatívok nem foglalkoznak azzal, hogy te mit írsz mint alkotó. Nem tiltunk le szavakat. Nem mondjuk azt, hogy érzékenyen érint valakiket egy bevett fordulat, ezért töröljünk belőle részeket, mint például a Nirvana egyik slágerében, amit meg is csonkítottak. Akkor sem, ha esetleg pont a keresztény kultúrát támadja egy adott alkotó. Ehhez komplementer módon mindig hozzá szoktam tenni: van Magyarországnak egy alaptörvénye, ahol elég világosan körbe van határolva, hogy milyen értékkészlet az, amire Magyarország épül. Aki ezen az értékkészleten belül mozog, az számomra védendő és támogatandó.