Házasságok a lángoló Európában

2018. február 13. 09:35

Kiss Gergely
Magyar Idők

A lassú fogyás is fogyás, amelyet mindenképpen meg kell állítani és a nemzet túlélése érdekében meg kell fordítani a kedvezőtlen folyamatokat.

„Valóban, a lassú fogyás is fogyás, amelyet mindenképpen meg kell állítani és a nemzet túlélése érdekében meg kell fordítani a kedvezőtlen folyamatokat. A változás elkezdődött. Ha a Központi Statisztikai Hivatal számait nézzük, akkor annak mindenképpen örülhetünk, hogy 2010 és 2016 közötti időszakban folyamatosan és jelentősen, csaknem másfélszeresére emelkedett a házasságkötések száma.

A felmérés azt is megjegyzi, »hogy hasonló jelenség utoljára a második világháborút követően fordult elő a hazai házassági mozgalom történetében, amikor a világégés idején elhalasztott házasságokat pótolták be a párok.« Az eredmények egyébként azt igazolták, hogy azok a házasságkötések nőttek a legnagyobb mértékben, ahol mindkét fél először mondta ki az igent, korábban hajadon, illetve nőtlen volt.

A statisztikai hivatal azt azonban nem tudta mérni, hogy a 2010 óta tapasztalt jelentős növekedést a korábban élettársi kapcsolatban élő párok gyakoribb házasságkötései okozták-e a vagy az élettársi kapcsolat nélküli jegyespárok döntöttek nagyobb arányban a házasságkötés mellett.

A legutóbbi népszámlálás és mikrocenzus eredményei­ből annyi viszont tudható, hogy az élettársi kapcsolatban élő nők aránya minden korcsoportban és a házaspáros családoknál nagyobb mértékben emelkedett 2011 és 2016 között. A számok mindenesetre azt mutatják, hogy szükség van a családtámogató állami intézkedésekre és azokra is, amelyek ösztönzik a gyermekvállalást.

Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy senki ne érezze emiatt sértve magát, mert akár saját döntése okán vagy valamilyen más okból nem lehet gyermeke. Attól ők még ugyan olyan hasznos tagjai lehetnek egy társadalomnak, mint azok, akik egy vagy több utóddal gazdagították a népességszámot.

Ha már a házasságok hete kapcsán tollat ragadtam, akkor nem lehet kihagyni a migráció problémakörének a megemlítését. Azok a népek, akik – ne kerteljünk, mondjuk ki – Európa elfoglalására törnek, jóval többen vannak, mint ahányan élünk itt az öreg kontinensen. És, hogy ártatlanul senkit meg ne vádoljak, nyilván olyanok is jönnek szép számban, akik valóban az életüket mentik. Én most nem róluk beszélek, rajtuk segíteni kell, ahogy azt a különböző nemzetközi egyezmények is előírják. Azt azonban nem szabad hagyni, hogy magunkra engedjünk egy olyan áradatot, amely mindent elsöpör, amit mi felépítettünk az elmúlt évezredekben.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://nemzedek.mandiner.hu/trackback/31314