„Egy apának joga és kötelessége nevelni.”

Böjte Csaba: Az apaság olyan öröm, ami után nincs másnaposság!

2018. február 16. 08:43

Az apák családban betöltött szerepéről tartott előadást Böjte Csaba, szerinte lazán, aggodalmaskodás nélkül, bátran kell vállalni a szülői lét kihívásait. Az ismert ferences szerzetes, több ezer erdélyi gyermek „apukája” az eseményen a Mandinernek is nyilatkozott.

A Házasság Hete programsorozat részeként 2017. február 14-én este a Felelős Szülők Iskolája előadást szervezett „Az apák szerepe a családban” címmel. Az eseményre Újbuda Önkormányzata Családbarát Újbuda Programja keretében került sor. Az előadáson Böjte Csaba atya osztotta meg gondolatait az érdeklődőkkel, majd rövid kerekasztal-beszélgetést tartottak az előadó, valamint Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója és Pólus Enikő mentálhigiénés szakember részvételével.

Az esemény előtt Csaba testvér rövid interjút adott a Mandinernek. Kérdésünkre elmondta, hogy az apasággal kapcsolatban a Bibliában szereplő Istenkép kiemelten fontos. „Nagyon szép szentírási szövegeket találunk erről. Például amikor azt olvassuk: »Mert a hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra kelhetnek, de az én szeretetem nem hagy el téged soha«. Azt gondolom, jó egy ilyen Atyához fordulni. A Jézus Krisztus által megrajzolt Mennyei Atya-kép is nagyon csodálatos. Jézus azt mondja, »az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki küldött engem«. Jó azt hallani, hogy Jézus ennyire tiszteli az Atyát. Azt is jó hallani, amikor az Atya azt mondja: »Íme az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik«. Azt hiszem, Isten mindannyiunkat ebbe a szentháromságos, szeretetteljes mélységbe akar meghívni. Az Atya és Jézus olyan szépen beszélnek egymásról.”

Böjte Csaba az előadásában elmondta, hogy papként neki nyilván nem lehet saját gyermeke, mégis apának tartja magát. Szent József is a Jézus iránti felelőssége révén lett apa, felelősségvállalása szabta meg élete menetét. Amikor tizenkét évvel a betlehemi események után az elveszett Gyermekjézust megtalálták a templomban, Mária tehát már joggal mondta fiának: „atyád és én szomorúan kerestünk”.

Csaba testvér is több ezer gyermek apja, ha nem is vér szerint, de az értük viselt felelősség révén.

Csaba testvér felidézte, hogy az egyik első tanév végén az évzárókor, amikor háromszáz gyermek ebédelt együtt, és az asztalfőn ülve végignézett rajtuk, hihetetlen férfiúi, apai büszkeség töltötte el. Kimondhatatlanul boldog volt, mert tudta, sikerült biztosítania a gyerekek számára mindent, amire szükségük volt. „Ez a boldogság, megelégedettség a legtöbb, amit egy férfi kívánhat” − tette hozzá az atya. „Olyan öröm ez, ami után nincs másnaposság.” Ezért nem érti, miért választanak az apaság helyett egyéb értékeket az emberek. „Nem bűn, ha nincs családja az embernek, csak butaság” – fogalmazott.

Az asztalfőn ülő családfő képe különösen is fontos Csaba testvér számára. Az előadás előtt a Mandinernek nyilatkozva elmondta: „Mindannyiunknak fontos, hogy merjünk az asztalfőre ülni, merjünk törődni a gyerekeinkkel. Mielőtt megtértem volna, sokszor úgy éreztem, hogy egy nagyon sűrű erdőben megyek. Féltem is, bizonytalan is voltam. Amióta jobban megszorítottam Isten kezét, azóta is vannak gondok az életemben, de mellette biztonságban vagyok. A gyerekeknek is ezt a biztonságot akarom adni. Hogy mindig tudják, Csaba testvér az asztalfőn ül, és nincs gond.”

Arról is beszélt, hogy sokszor úgy érzi, az emberek tizenéves koruk körül megállnak a természetes jellemfejlődésben, és haboznak szembenézni a felnőttkor kihívásaival. Pedig

a felnőttkor, a szülői lét örömei semmivel sem pótolhatók.

Az embernek az életkorának, életállapotának megfelelő módon kell élnie, hogy boldog legyen.

Csaba testvér hangsúlyozta, menyire fontos gyerekként és felnőttként is a szülők tisztelete és a tíz parancsolat többi parancsának megtartása. „A tíz parancsolatot úgy szoktam mondani a gyerekeknek, hogy »boldog az az ember«, és utána jön az adott parancs. A boldogságra vezető parancsolatok ezek, az Isten használati utasítása az emberhez. Jó megtartani. Boldog az az ember, aki tiszteli a szüleit.”

Az aggodalmaskodással kapcsolatban Csaba testvér elmesélte, hogy minden évben, amikor költségvetést készít, már januárban tudja, mik lesznek a kiadások. A bevételi oldalra ekkor még csak annyit tud írni: adományok. Az érseknek kénytelen mindig azt mondani, hogy a kiadások fedezetéről csak az év végén, decemberben fog biztosat tudni. De huszonöt év alatt még mindig mindent sikerült biztosítani a gyerekeknek, pedig most is mintegy 2000 gyermekről kell gondoskodniuk.

Csaba testvér arról is beszélt, előfordul, hogy nem tudja megoldani egy gyermek problémáját, nem tud segíteni rajta. De attól még lazán és lelkesen megy tovább, mint ahogy a patak is, amikor egy kő állja útját, csak csobban egyet, és elfolyik körülötte. „Ha nekimegyek a feladatnak, megoldom a feladatot.” Csaba testvér szerint tehát nem kell aggodalmaskodniuk a szülőknek.

Aggodalmaskodva, stresszesen még egy problémát sem sikerült jól megoldani.

A sebész sem kapkod, amikor műt, belső nyugalom, derű nélkül nem lehet kezelni a nehézségeket. A türelem az egyik legfontosabb apai erény.

Vannak persze olyan nevelési helyzetek, amikor szigorra, határozottságra is szükség van. Böjte Csaba a Mandinernek nyilatkozva kijelentette: „Jézus azt mondta, »legyetek tökéletesek, amint  Mennyei Atyátok is tökéletes«. Ez azt jelenti, hogy még nem vagyunk azok, nem vagyunk tökéletesek. Sok mindent meg kell tanulnunk. Úszni, síelni, biciklizni meg kell tanítani a gyerekeket. Így van ez morális téren is.

Egy apának joga és kötelessége nevelni.

Nagyon tetszik, hogy Amerika több államában az apának lehetősége van, hogy a fiát saját maga tanítsa meg vezetni. Nem kell hivatásos oktató. Ez jelképes dolog, de azt gondolom, tényleg az a dolgunk, hogy az értékeinket – és itt nem csak az anyanyelvre gondolok, hanem mindenre, ami érték – okosan, szépen, fogyaszthatóan felkínáljuk a gyermekeinknek.”

Böjte Csaba előadása után kerekasztal-beszélgetés következett. Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója elmondta, Csaba testvér az árva gyerekekkel foglalkozik, ami egyértelmű, nyilvánvaló társadalmi feladat. Sajnos manapság nagyon sok a családon belüli árva gyerek, és fontos, hogy rájuk is odafigyeljenek. Fontosak a beszélgetések, a munkában töltött idő mellett a családra is időt kell szánni, és erre fel kell hívni a társadalom figyelmét. Az iskola jó munkavállalót nevel a gyerekeinkből, sok mindenre megtanítják őket. De a magánéletre is nevelni kell őket, és ez csak boldog családban lehetséges.

A beszélgetés másik résztvevője, Pólus Enikő mentálhigiénés szakértő kiemelte: nemcsak a „kapcsolat”, hanem a „kapcsolódás” is fontos. A kapcsolat divatos szó, amit a marketingdömping és a média folyamatosan hangsúlyoz, de a kapcsolódás, a családban együtt töltött minőségi idő az igazán lényeges. Ha a kapcsolódásunk szeretteinkhez rendben van, akkor nem tudnak bennünket kívülről manipulálni.

A beszélgetés lezárásaként Csaba testvér arról beszélt, hogy a magyar férfiak az elmúlt száz évben rengeteg kudarcot éltek át, sok vereséget szenvedtek Elég, ha a két világháborúra, Trianonra vagy 1956-ra gondolunk.

A férfiaknak, az apáknak ezért is szükségük van bíztatásra, dicséretre. Fontos, hogy az apákat is elismerjük.

A feleségeknek is lehet, sőt kell bókolniuk a férjüknek. „A bókolás nem hazugság” − fogalmazott a ferences szerzetes. Amint a beteg embernek a gyógyszert, a vitamint lehet egyre nagyobb dózisban adagolni, úgy kell egyre nagyobb dózisban adni a szeretetet is. Ma szinte mindenütt háborúznak. „Ha otthon a feleségével is háborúznia kell az embernek, az már nagyon macerás” − mondta mosolyogva Csaba testvér.

A bejegyzés trackback címe: http://nemzedek.mandiner.hu/trackback/31326