Felelősség

„Nem vagyok egyedül” – a szociális szférában dolgozók nehézségeiről

2018. november 9. 10:52
Leszkovszki Emma

Hatalmas felelősség, fokozott érzelmi megterhelés, túlóra, stressz. Problémák, amelyekkel a szociális szférában dolgozók nap mint nap szembesülnek. Kemény érzelmi kihívások, amit nem tud csak úgy félre rakni az ember, amikor hazaér egy fárasztó munkanap után. A segíteni akarás és a tehetetlenség kibékíthetetlen ellentéte, a kilátástalanság, a kézzelfogható eredmények hiánya gyakran leküzdhetetlen akadályként tornyosulnak a segítő szakemberek elé. Nincs ez másként a Magyarországon működő gyermekotthonokban sem.

A fenti bevezetőben említett problémák mellett a gyermeknevelők sokszor túlterheltek, alulfizetettek, kitartó munkájukért kevésbé részesülnek anyagi és társadalmi elismerésben. Napról napra újabb és újabb kihívások elé állítja őket a gyermeksereg, amely minden tagja más és más háttérrel, eltérő személyiséggel kerül az otthonokba. Az ebből fakadó váratlan helyzetek olyan problémákat vetnek fel, amelyek kezelésére a gyermeknevelők nagy része nincs felkészülve. A változó korosztály, sokszor rossz irányba történő neveltetés gyakran párosul rendellenes, szokatlan viselkedéssel, amelyek lelki, egészségügyi vagy mentálhigiénés okainak felfedezése, kezelése nem minden esetben pedagógiai végzettséggel megoldható feladat. Ezeket tapasztalva

a dolgozók úgy érezhetik, hogy tehetetlenek, képtelenek kezelni a gyermekek fájdalmát, a felmerülő konfliktusokat.

Az otthonokban jelentkező egyre tornyosuló nehézségek, az azok által generált stressz, a munka és magánélet különválasztásáért folytatott küzdelem megterheli a szervezetet. A kezdeti lelkesedést felváltó kiábrándultság komoly egészségügyi problémákhoz, fizikai, érzelmi, mentális kimerültséghez vezethet, ezek együttes fennállása esetén pedig a burnout szindróma kialakulásáról beszélhetünk. A helyzet kilátástalansága miatt a gyermekotthonok dolgozói gyakran cserélődnek, sokan adják fel hivatásukat, amely nem csak a gyermekek helyzetét nehezíti meg, hanem a gyermekotthonokban folyó eredményes munkát is negatív irányba befolyásolhatja. A gyermeknevelők számának csökkenésével egye több teher nehezedik a hivatásuk mellett kitartó nevelők vállára.

Megelőzni könnyebb, mint kezelni

A munkától való elidegenedést, kimerülést, lelki kiüresedést sokkal könnyebb megelőzni, mint a már kialakult problémát kezelni.

A segítő szakembernek elengedhetetlen a folyamatos kommunikáció kollégáival és önmagával.

A kezdeti lelkesedés fázisában fontos, hogy a realitás talaján tudjon maradni, a későbbiekben felmerülő negatívumok, csalódások mellett pedig érdemes arra koncentrálni, hogy melyek azok az aspektusok, amelyekben sikereket ér el. Az intenzív érzelmi kihívásokkal járó munkáknál kulcsfontosságú, hogy időt fordítson a kikapcsolódásra és megtanulja félrerakni a munka során felgyülemlett nehézségeket.

Szupervízió – egy pozitív példa 

A fentiek mellett a csoportos vagy egyéni szupervíziók szerencsére egyre gyakrabban állnak a segítő szakmában dolgozók rendelkezésére. Elengedhetetlen az ezekben a pozíciókban tevékenykedő szakemberek további oktatása, támogatása, felügyelete. Pajor András gyógypedagógus, pszichológus szerint a gyermekotthonok dolgozói számára a szupervízió e három feladata közül talán a legfontosabb a támogatás, a segítő kéz nyújtása, annak éreztetése, hogy az illető nincs egyedül problémáival. A foglalkozások révén rájöhetnek, hogy igenis támaszkodhatnak kollegáikra, a csoportokban kialakult bizalmi kapcsolat révén nyíltan beszélhetnek nehézségeikről. A szupervíziók és esetmegbeszélések vezetésében rendkívül tapasztalt szakember mesélt a szupervíziók menetéről, legfőbb céljairól, amelyet a tavalyi évben indított útjára a Vásáry Tamás Alapítvány.

Az alapítvány 2018 februárjától indított el nyitott szupervíziós csoportokat, ahova bármely gyermekotthon nevelőjének, gyermekfelügyelőjének lehetősége nyílt bekapcsolódni. Sokan azonban, bár igényelték volna a foglalkozásokat, nem tudták megoldani részvételüket túlterheltség, utazási nehézségek miatt. Ennek kiküszöbölése érdekében 2018 szeptemberétől a szupervíziós alkalmakat három Bokréta Lakásotthonban tartja meg a szakember, a résztvevő csoportok egy-egy otthon nevelőiből állnak. Az így kialakult „team szupervízióknak” a legnagyobb előnye, hogy a gyermekotthonokban felmerülő problémákat az ott dolgozók állandó csapata dolgozza fel, együttes megoldások kidolgozására, csapatépítésre ad lehetőséget. A foglalkozások alkalmával a részvevők saját tapasztalataikat, nehézségeiket oszthatják meg kollegáikkal, amelyet a szupervíziót vezető szakember megpróbál általánosítani, hogy mindenki saját helyzetére és az általa megélt szituációkra is alkalmazni tudja. 

A folyamatos stressz az egyik legnagyobb probléma 

A folyamatos stressz és a kikapcsolódás hiánya gyakran merül fel, ezekkel a problémákkal csaknem minden résztvevő képes azonosulni. A felvetett problémák boncolgatása, a lehetséges okok feltárása, megoldások keresése olyan egyéb belső fájdalmakat segít felszínre hozni, amelyekről az esetmegbeszéléseken részvevők maguktól nem szívesen mesélnének. A szupervízió vezetőjének feladata a tág problématár összegyűjtése és kielemzése mellett a nevelők közötti kommunikáció fejlesztése, annak kiemelése, hogy az egyéni nehézségek egy gyermekotthonon belül mindenkire egyaránt hatással vannak, azok megoldására csak együttes fellépéssel és folyamatos kontaktussal kerülhet sor. A foglalkozások alkalmával finom módszerekkel fény derül a csapaton belüli konfliktusokra is, lehetőség nyílik azok megbeszélésére, kezelésére. Pajor András elmondása szerint nagyon fontos, hogy akár helyben megvitassák a gyerekekkel kapcsolatban felmerülő képesség-, vagy mentális zavarok tünetegyütteseit, ám ezeket az információkat tapintatosan, finoman vezeti fel, hogy a nevelők ne kioktatásként értelmezzék.

A gyermeknevelők felől általában pozitív visszajelzések érkeznek az új információkkal kapcsolatban a tapasztalt, szakmájában elismert, diplomáját klinikai specializációval szerzett pszichológus és gyógypedagógus felé. Az alapítvány operatív csapata bizakodó a kezdeményezéssel kapcsolatban, hiszen a szupervíziókon résztvevők igénylik a beszélgetéseket, érzik azoknak jótékony hatását.

A bejegyzés trackback címe: http://nemzedek.mandiner.hu/trackback/32411