Jobb a kétszülős családmodell az egyszülősnél, ennyi

2018. november 29. 15:18

Gacsályi Sára
Mandiner

Egy egyszülős családban a gyerek igenis meg van fosztva a két szülő, az édesapa és édesanya jelenlététől, támaszától, mintáitól.

Novák Katalin azt találta mondani, szerinte minden gyereknek joga van ahhoz, hogy anyukája és apukája is legyen, ráadásul a gyerekek ezen joga előrébb való, mint egy egyedülálló felnőtt utód utáni vágyakozása. Konkrétan azt a tényt merte hangsúlyoznihogy ha valaki egyedülállóként vállal gyereket, az indulásból megfosztja a csimotát attól, hogy édesapja és édesanyja is legyen.

„Az, hogy valaki azt gondolja egyedülállóként, hogy neki joga van ahhoz, anélkül, hogy lenne párja, neki joga van ahhoz, hogy neki gyereke legyen, és ezt a jogot vívja ki magának, az a gyermek oldaláról közelítve megfosztja a gyermeket attól, hogy neki édesanyja és édesapja legyen. Ez szerintem egy olyan helyzet, amikor a gyermeknek az érdekét kell védenünk” – állította az államtitkár.

Az ellenzéki médiának ez elég is volt, hogy kijelentsék: „Novák Katalin ellenzi, hogy a nők egyedül vállaljanak gyereket”„Novák Katalin még mindig nem érti a magyar családokat”vagy éppen felvessék a kérdést, a kormányzat részéről „férjeket rendelnek ki az egyedülálló anyák mellé?”.

Ez utóbbi kérdést Antoni Rita fogalmazta meg a 24.hu hasábjain. Cikkében kifejti, hogy a kormány már nem csak a melegeket bünteti a családi létből való kirekesztéssel, hanem azt a szegény „gyermeket akaró nőt, aki a szülőképes kora végére sem találja meg a társát”, és mellőzné „a konformista tiszteletkört (ami nem mellesleg a leendő partnerrel szemben is inkorrekt)”, ezért önállóan, tehát leendő apa nélkül vállalna gyereket.

Később Antoni arról értekezik, a kormány milyen eszközökkel „akadályozhatná meg az egyedülálló nők gyermekvállalását”. Szerinte „bugyiőrséget – bár tudom, jó lenne – egyébként sem lehet állítani. Akkor tehát mi lesz? A megesett lányt abortuszra küldik? A KDNP-nek ahhoz biztos lenne egy-két szava! Netán megszületik vele a gyereket, majd elveszik tőle és odaadják tisztes, rendezetten élő, lehetőleg kormánypárti meddő házaspároknak? Ne feltételezzek ilyen gonoszságot, ugye? Ilyen csak a diktatúrákban fordult elő”.

Az, hogy Antoni milyen feltételezésekkel él a rendszerrel szemben,

talán többet árul el róla, mint a Fidesz családpolitikájáról: 

sorai elemzésének örömét hagyjuk is meg pszichológusának/pszichiáterének/aurahegesztőjének.

Az egyszülős családok helyzete az utóbbi években javult  – legalábbis ha hiszünk Nagy Annának, az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány vezetőjének. Mint az a korábban velük készített riportunkból is kiderült, elindultak a kifejezetten egyszülősök gyerekeinek tervezett nyári táborok, valamint világszinten ritkaságszámba menő központjuk nyílt Budapesten. Ebben a diktatúrára éhes kormánynak is komoly szerepe van – és ez így volt jóval azelőtt is, hogy Antoni és társai háborogni kezdtek volna.

Vitathatatlan, az egyszülős családok helyzete általánosságban nem könnyű. Most sem könnyű, eddig sem volt az – sem itthon, sem másutt. Éppen azért, mert egyszülősek. Számukra, mind az egy szem szülő, mind a gyerekek számára nehezebbek lehetnek a mindennapok, a tervezés, az életben való előrejutás. 

Egy egyszülős családban a gyerek igenis meg van fosztva a két szülő, az édesapa és édesanya jelenlététől, támaszától, mintáitól.

Az pedig, ha ezt a tényt elismerjük, erről gondolkodunk és nyíltan beszélünk róla, segítségére lehet ezeknek a családoknak.

Antoni cikkében nem áll meg a fenti rettegéseknél, így folytatja írását: „azt a mantrát már úgy-ahogy kezdtük megszokni, hogy szüljünk. Többen rá is szántuk magunkat, jó, akkor szülünk – vagy mert valóban ezt akarjuk, vagy mert elhittük, hogy egy nő csak akkor ér valamit, ha anya. Erre most kiderül, hogy ezzel még mindig nem pipáljuk ki honleányi kötelességeinket! Az egész semmit sem ér, ha nem tudunk, vagy nem akarunk egyúttal egy férjet is felmutatni. Abszurd vagy nem, ennél még Ratkó Anna is megengedőbb volt”.

E sorok ismét Antoni lelki segítője után kiáltanak, de jó néhány kérdést is felvetnek. Antoni tényleg azért „szánta rá magát, hogy jó, akkor szül”, mert elhitte, hogy egy „nő csak akkor ér valamit, ha anya”? Mondta ezt neki bárki, kötelezték őt erre, vagy onnan jutott erre az elhatározásra, hogy hallotta, értéket teremt azzal, ha gyereket vállal? Végezetül: miben hasonlítanak az ő egyéni vívódásai, vagy a lehetőség szerinti legteljesebb, legegészségesebb kétszülős családmodellt támogató családpolitika a Ratkó-korszakhoz? Vagy csak

túl csábító bedobni egy Rákosi-korszakbeli utalást?

Remélem, Antoni Ritának akad majd ideje megválaszolni kérdéseimet, hogy azáltal is részese legyen egy nagyon is szükséges vitának a 21. századi családfelfogásokról, szülői feladatokról, a modern férfi és női szerepekről.

Senki sem vitatja, hogy egy jó ellenzékinél kevesen segíthetnek többet a kormánynak  feltéve, ha munkájuk túlmutat azokon a kétségbeesett próbálkozásokon, hogy egy-egy cérnaszál rángatásával tönkretegyenek egy milliók által font hálót.

A bejegyzés trackback címe: http://nemzedek.mandiner.hu/trackback/32494