A globális elit utál versenyezni. Identitása nincs, monopóliumait kenőpénzzel biztosítja. Innovációra és humán tőkére nem költ, adóelkerülési gyakorlatának egyik legnagyobb vesztese Magyarország – írja új könyvében Pogátsa Zoltán közgazdász.
2022. június 15. 20:46
p
2
0
0
Mentés
Szerzőnk nemcsak meggyőződéses, hanem szenvedélyes baloldali gondolkodó. Több alapvető dolgot elutasít, ami e sorok írója számára fontos, köztük az örökölt, helyi érvényű kulturális sajátosságok elsődlegességét. Új könyve – bár aligha ennek szánta – látványos illusztrációja a jobb- és baloldali világértelmezés 21. századi fúziójának. Annak a trendnek, amelynek eredményeként a brit konzervatívok ma már tarolnak a munkásnegyedekben, s itthon kilencvenszázalékos többség szervezhető a kormány legkarakteresebb intézkedései mögé.
Pogátsa Zoltán a francia sztármegfejtő Thomas Piketty adatsorai alapján abból indul ki, hogy az 1970-es évek óta „a kapitalizmus visszatért a 19. századi, brutális korszakának jellegzetességeihez”. Ennek legfontosabb kísérőjelensége a soha nem látott mértékű egyenlőtlenség („egyetlen minibuszban elférne a világ vagyonának java része” – írja a kisszámú multimilliárdos kezében összpontosuló vagyonról). Következménye meg az, hogy megszűnt a társadalmi mobilitás, a hátrányból indulók önerőből való felkapaszkodásának lehetősége. Szerzőnk meggyőződése, hogy bármiféle változás csak a globális elit mint a status quo őrzőjének meggyengítésével képzelhető el, amire egyedül a választók és elöljáróik képesek.
A miniszterelnököt kérdeztük a Robert Fico elleni merényletről, az európai hadsereg gondolatáról, a magyar–kínai kapcsolatokról, Ursula von der Leyen újrázási esélyeiről, a NATO-főtitkár lehetséges személyéről és a közelgő foci-Eb-ről is.
Félrekezelt járvány, korrupciós botrányok és háborúpárti retorika – nagyjából így foglalható össze a mandátuma lejártához közeledő Von der Leyen-bizottság működése. Milyen mérleget lehet vonni a korábbi testületek munkájából, és egy következő bizottság visszatérhet-e az eredeti funkciójához?