A „Mama” költőjének születésnapján döntött az Európai Parlament többsége – legyen az élethez való joggal egyenértékű jog a magzat elvetetése!

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)

Az Európai Parlament többsége elfogadta az abortuszhoz való jognak az Európai Unió Alapjogi Chartájába való beillesztéséről szóló állásfoglalást. (A végleges szöveg ezen a linken lesz majd olvasható – a szerk.)

a Néppárt öt svéd képviselőjének aláírásával – az „Európai Néppárt (Kereszténydemokraták)” fennmaradó részében maradt még annyi a kereszténydemokráciából, hogy legalább a látszat kedvéért alternatív állásfoglalási indítványt terjesszen elő, rámutatva olyan triviális tényekre, mint hogy

továbbá hogy eleve vitatott kérdésről van szó, miközben a Charta módosításához a tagállamok egyhangú jóváhagyására lenne szükség.

keresztülvervén opuszukat, amihez azért olyan túl nagy küzdelemre nem volt szükség, tekintve, hogy végül 43 néppárti képviselő is igennel szavazott a teljes szövegre.

Így az Európai Parlament a 2022-ben elfogadott hasonló állásfoglalásában szereplő „javasolja” helyett immár sürgeti a Tanácsot, hogy szentesítse az Alapjogi Chartában a „testi autonómiához” való jogot, „beleértve a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést is”.

akkor egy füst alatt – az emberi jogok és szabadságok kérlelhetetlen védelmezőiként – azt is kifejezetten elítélik, hogy „egyes tagállamokban a »lelkiismereti« záradék alapján az orvosok, és egyes esetekben teljes egészségügyi intézmények megtagadják az abortuszt”; egyidejűleg a képviselők felhívják a tagállamokat, hogy biztosítsák mindenki számára „a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatások teljes köréhez való hozzáférést”, különös figyelmet fordítva mások mellett „az LMBTIQ+-személyekre”.

Röviden:

Mondjuk, ha én lennék nőgyógyász, annyi engedményt azért kérnék, hogy hadd szakosodhassak kizárólag a homoszexuális férfiakon végzendő művi terhességmegszakításra.

A szöveg felhívja továbbá a tagállamokat, hogy „számolják fel az abortusz jogi, pénzügyi, társadalmi és gyakorlati akadályait és korlátozásait” – ez nincs részletezve, ezért csak tippelhetünk, vajon miként nézhet ki az abortusz társadalmi akadályainak megszüntetése.

Hát a jogi korlátozások elvárt felszámolása alatt mit értsünk? Le minden gondolkodási idővel? Pusztuljon az időkorlát?

Hány hetes magzatok megölését kellene megengedni egy szép új jövőben ahhoz, hogy adott tagállam hozzájusson a neki járó uniós forrásokhoz?

Végezetül pedig az állásfoglalás sürgeti, hogy az EU tegye „kulcsfontosságú prioritássá a nemzetközi intézményekben és más többoldalú fórumokon” az „abortuszhoz való jog” elismerését – rémisztő volna, ha csupán prioritás lenne: egyenesen elengedhetetlen, hogy „kulcsfontosságú prioritásként” uralja a kérdés a nemzetközi tárgyalásokat.

Az Európai Unió hatályos Alapjogi Chartája egyébként a második cikkben kimondja, hogy minden embernek joga van az élethez, továbbá hogy senkit sem lehet halálra ítélni vagy kivégezni –

(akinek első agyi struktúrái a várandósság hatodik hetében alakulnak ki, és akinek agyában a tizedik héten percenként mintegy 250 ezer új idegsejt fejlődik, amint azt a balliberális Spiegel is megírta). De az Alapjogi Charta harmadik cikke még azt is rögzíti, hogy az orvostudomány területén tilos „az eugenikai, különösen az egyedkiválasztást célzó gyakorlat” – mintha nyomokban akár ezzel is ütközne az az elképzelés, hogy legyen mindenkinek egyenesen alapvető joga a Down-szindrómás magzatok elvetetése, a teljes körű „családtervezési szolgáltatások” keretében pedig minden leszbikus pár választhasson katalógusból magas szőke spermadonort.

A most elfogadott, jogilag nem kötelező erejű állásfoglalás egyébként a „nők, lányok és minden várandós személy” emberi jogainak teljes körű érvényesítéséhez elengedhetetlennek nevezi, hogy „az emberek képesek legyenek reproduktív autonómiájuk gyakorlására, reproduktív életük szabályozására és annak eldöntésére, hogy mikor és hogyan vállaljanak gyermeket”.

De ha akad olyan ország az Európai Unióban, amely kötelezi nemző- és fogamzóképes polgárait, hogy a potenciális következmények szem előtt tartása nélkül, felelőtlenül járjanak el, akkor annak az államnak természetesen jár a hetes cikkely.