Hívom a családokat – Január

„Növekedés nélkül nincs beteljesülés. Nincs olyan család, amely tökéletesként az égből pottyanna a földre – emlékeztet Ferenc Pápa –, egy család sem tökéletes valóság, és nincs készen egyszer s mindenkorra, hanem fokozatosan ki kell bontakoztatnia szeretőképességét. Azzal, hogy két fiatal házasságra lép, még nem érte el a lehető legjobb életállapotot, még nem biztosította a holtig, vagy még tovább tartó boldogságot. Az esküvő nem végállomás, inkább kapu, amelyen átlépve a házaspár megindul közös céljuk, a boldogság felé. Ezen az úton a boldogsághoz nem azáltal jutunk közel, hogy egyre többet birtokolunk, hogy egyre tekintélyesebb állapotba jutunk, hogy milyen és mennyi diplománk van, milyen jó állást tudtunk megszerezni, mekkora házunk, milyen ékszer-gyűjteményünk, hány autónk van, hanem az, hogy mennyit növekedtünk bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt, menyire növekedett szeretetünk, erősödött szeretetközösségünk Istennel és embertársainkkal, legfőképpen házastársunkkal és családunkban. A világ szemében mérhető gyarapodásnál – azaz Ferenc pápa szavával a terek birtokbavételénél –, fontosabb a fejlődésünkre, növekedésünkre fordított idő. Egyedül Isten szeretete tökéletes, földi életünkben csak haladhatunk az egyre inkább az eszményihez közelítő szeretet felé. Szt. Ágoston a szeretetet egy lejtőn felfelé gurított golyóhoz hasonlította: ha a felfelé hajtó erő csak egy pillanatra is kimarad, a golyó nem csak megáll, hanem kezd visszacsúszni, kezd lefelé gurulni. Ilyenkor nagy erőre van szükség a megállításához, és az újra felfelé való indításához. A szeretetben minden nap haladnunk kell, ha csak egy kicsit is, de megállnunk nem szabad. Ha pedig mégis megálltunk, vagy netán visszacsúsztunk, akkor bízzuk magunkat Isten irgalmas, megbocsátó szeretetére. Isten irgalmából senki sincs kizárva, bármilyen szituációban legyen is.”