„22 vagyok”

Mi vagyunk a csendes többség – Ambrus Petra a Mandinernek

2018. április 16. 07:45

A választások után nagy port vert fel Ambrus Petra Facebook bejegyzése, amiben kiállt a kormány értékrendje mellett. A Pesti Srácok újságírója szerint nem szégyen fiatal jobboldalinak lenni. Ambrus Petra a Mandinernek mesélt bejegyzése utóéletéről, és arról is, miért nem hagyná el soha a hazáját. Interjú.

Elmesélné a bejegyzése történetét? Mi késztette arra, hogy leírja a gondolatait a Facebookon?

Az egész történet úgy kezdődött, hogy elkezdtem dolgozni a Pesti Srácoknál, ezért egy bizonyos körben már érezhető volt, hogy nekem hova húz a szívem politikai értelemben. Szélesebb körben viszont csak a választások napján kezdtem el kitenni az Instagramra képeket, meg a gondolataimat a Fidesz-szel kapcsolatban. Erre sokan írtak nekem, hogy mennyire örülnek a posztoknak, és hogy a csendes többséget képviselem. Ezeken felbuzdulva írtam egy Facebook posztot, amiben leírtam az életemet. „22 éves vagyok” − így kezdődik a bejegyzés. Megihletett annak az óvónőnek tanuló fiatal lánynak az írása, aki a választások miatt rendkívül elkeseredetten és negatívan írt a helyzetéről, és arról, milyennek látja idehaza a lehetőségeit. A bejegyzésemben leírtam az életemet és a véleményemet, hogy nem feltétlenül kell a kormányon lévő erőkhöz kötni azt, ha valaki úgy érzi, kilátástalan az élete, hanem fel kell állni és továbbmenni, ahogyan azt mi is tettük. 

Azoknak a nevében szerettem volna szólni, akik − mint én magam is − jobboldali gondolkodású fiatalok, de már nem merik kifejezni a véleményüket, mert úgy érzik, elnyomják őket.

Az a tapasztalatom, hogy sokszor mi nem írunk hozzászólásokat a másképpen gondolkodók bejegyzései alá, hogy ne generáljunk fölösleges politikai vitát, ők viszont sajnos gyakran fröcsögve, alpári stílusban kezdenek el becsmérelni bennünket, pusztán azért, mert másképp gondolkodunk bizonyos kérdésekről.

Milyen utóélete van ennek a bejegyzésnek?

Nagyon sokan kerestek meg magánüzenetben és kifejezték, hogy mennyire hálásak azért, amit írtam, hiszen már nem érzik egyedül magukat. Ez nagyon jól esett, és számomra ebben az egész történetben ez a fontos.

Csak pozitív visszajelzéseket kapott?

Sajnos, érkeztek negatív reakciók is, annak ellenére, hogy a bejegyzésemben leírtam, nem feltétlenül vagy nem elsősorban politikai jellegű üzenetnek szánom, amit írok. Ettől függetlenül voltak, akik ezt nem tudták vagy nem akarták megérteni, és kritizáltak.

Az internetes portálokat olvasgatva az embernek az a benyomása támad, hogy a fiatalok nagyon elégedetlenek, és szinte mind az ellenzékhez húznak. Ön hogy látja? Valóban ez a helyzet?

Ellenzékinek lenni, lázadni a korunkból adódóan bizonyos mértékig természetes is. Én azzal nem tudok azonosulni, hogyha 16 éves gyerekek elkezdenek politizálni úgy, hogy érezhetően csak hallomásból tájékozódtak, nyílván valamilyen befolyás hatására cselekszenek, és ezt a szüleik még támogatják is. Sajnos trendi lett mostanában ellenzékinek lenni. Nem tudnám biztosan megmondani, hogy miért.

Talán az ellenzéki pólus jobban meg tudja szólítani a fiatalokat. Ebben a jobboldalnak mindenképpen fejlődnie kéne.

Mi lehet az oka annak, hogy az ön generációját inkább az ellenzék képes megmozgatni?

A mi generációnk leginkább a Facebookon nevelkedik. Már az is ritka, ha valaki egy hírportált olvas. A Facebookon pedig, ahol a kisebb közösségek szerveződnek, bizonyos vélemények nagyobb nyilvánosságot kapnak. Mivel itt kommunikálnak egymással a fiatalok, akik közül az interneten az ellenzékiek sokkal aktívabbak, úgy tűnhet, a mi nemzedékünk teljesen elégedetlen.

A bejegyzésében az is szerepel, hogy mindenképpen szeretne családot, és mindenképpen Magyarországon nevelné fel a gyermekeit. Ezeket miért tartotta fontosnak leírni? Ez a határozott vélemény igen szokatlan ma egy 22 éves lánytól.

Elsősorban a Mészáros Luca posztja miatt írtam ezt. Ő az az óvónő hallgató, akitől a bejegyzésem megírásának az ötlete jött. Nagyon furcsának találtam, hogy egy 22 éves lány, aki ennyire szereti a gyerekeket, azt írta, hogy ő nem látja itthon a jövőjét, és nem tudna Magyarországon családot alapítani. Én erre is akartam reflektálni, mert a magam részéről teljesen tisztán látom a jövőmet és a lehetőségeimet. Kicsit már utána is néztem a családtámogatási programoknak, és nem látom okát annak, hogy kimenjek külföldre. Imádom a hazámat, imádom Magyarországot, Budapestet.

Mivel a feltételek adottak ahhoz, hogy nekem itt lehessen szép nagy családom, és még támogatást is kaphatok ehhez, miért mennék el innen?

Persze nem feltétlenül most szeretnék családot alapítani, de mindig is azt gondoltam, hogy egyszer majd fogok. Nem tudom megérteni azokat a fiatalokat, akik soha nem akarnak gyereket vagy inkább a karrierjüket helyeznék előtérbe. Szerintem a családnak kell elsőnek lennie. Számomra az a legfontosabb.

Nem érzi úgy, hogy ezzel a véleményével − legalábbis úgy tűnik − kicsit kilóg a sorból? Nem az a helyzet, hogy a többség másképpen gondolkodik?

Ők a hangosak, de mi vagyunk a csendes többség.

Mi inkább elkerüljük a konfliktust, sokszor csendben maradunk, amikor érveket akarnak erőszakosan kicsikarni belőlünk. Sajnos, gyakran úgy érezzük, teljesen fölösleges belemenni ilyesmibe, mert még ha észérveket állítunk is velük szemben, a tapasztalat azt mutatja, nem képesek elfogadni azokat, és sértegetni kezdenek bennünket.  

Hány embert ért el eddig a bejegyzése?

Több mint 3000 kedvelésnél és közel 1000 megosztásnál jár a bejegyzésem. Nem erre számítottam, nem ezért írtam. Annak külön örülök, hogy többségében hozzám hasonló gondolkodású lányok írtak, és elmondták, mennyire örülnek annak, hogy megírtam, ami valójában az ő véleményük is. A másik dolog, aminek nagyon örültem, hogy

külföldről is sokan írtak olyanok, akik bár kénytelenek voltak kiköltözni, úgy tervezik, hazajönnek.

Az is rengeteg erőt ad, hogy ők is hasonlóan gondolkoznak.

Nem terhes ez a hirtelen jött ismertség?

Egy kicsit megterhelő, mert oda kell figyelni a negatív hangokra. Vannak, akik a családomat, anyukámat becsmérlik. Az ilyen hozzászólásokat nyilván törlöm, mert nem szeretném, hogy a családomat bántsák.

Összességében hogyan értékeli am történt? Ma is megírná a bejegyzését?

Mindenképpen. A negatív hozzászólások ellenére is rendkívül pozitívan értékelem, ami történt.

Örülök, hogy megírtam ezt a bejegyzést.

Indult a Facebookon egy „22 vagyok” nevű csoport. Ide azokat a fiatalokat várjuk, akiknek szintén pozitív a jövőképük, van történetük, amit elmondanának. Fontos, hogy ez nem egy jobboldali csoport, bárki csatlakozhat, aki hasonlóan gondolkozik. Szeretnénk, ha minél többen lennénk.

 

 

vissza a teljes nézetre