Mennyi az annyi?

„A Központi Statisztikai Hivatal éppen a minap jelentette meg ez ügyben a legfrissebb tanulmányát. Az intézmény úgy becsüli, hogy összesen 173 ezren vándoroltak ki 2010 óta munkavállalás vagy letelepedés céljából. Ráadásul az is kiderült, hogy a külföldről visszavándorló magyar állampolgárok száma 2014-től folyamatosan növekszik, miközben évről évre egyre kevesebben próbálnak szerencsét a határainkon túl. Ezzel ki is durrant az ellenzék újabb lufija abból a kevésből, amelyik még nem repült ki a kezükből.

Azt is érdemes tudatosítani, hogy a régióban Magyarország az a hely, ahonnan a legkevesebb ember teszi át a székhelyét külföldre. Ebben az ENSZ adatai adnak eligazítást. Lengyelországból a lakosság 11,5, Romániából 17, míg Szlovákiából a honpolgárok 6,3 százaléka távozott. Ha folytatjuk a sort, akkor a horvátok 20, a bolgárok 16 százaléka látta úgy, hogy valamilyen okból más ország területén próbál boldogulni.

Tegyük hozzá mindehhez, hogy 2004-ben azért csatlakoztunk az unióhoz, hogy szabadon lehessen munkát vállalni más tagállamban. Nincs ezzel semmi baj, csak akkor, ha olyan nagy számban mennek külföldre egy adott országból, hogy teljes ágazatok maradnak munkavállaló nélkül. Ennek hátrányairól leginkább a szomszédaink mesélhetnének, lásd a román és a horvát számokat.

Magyarországon főként az orvosokat és az építőipari szakmunkásokat szokás emlegetni. Ezért jó hír, hogy mindkét területen, valamint az egész gazdaságban elindultak azok a folyamatok, amelyek lassítják az elvándorlást, illetve itthon tartják a munkaerőt. Évek óta bővül a gazdaság, emelkednek a bérek, szinte csak az nem jut munkához, aki nem akar dolgozni.

És ugyan melyik országban van még olyan otthonteremtési program, mint hazánkban? Hol kapunk kézbe – a megadott feltételek teljesítése esetén – ingyen tízmillió forintot? De említsük meg azt a fontos szempontot is, amely igencsak felértékelődött az elmúlt pár évben. Ez pedig a biztonság, amiben igen jól állunk. Aki persze még mindig távozni akar, kalandvágyból megteheti.”