Nincs olyan, hogy terhességmegszakítás

2018. május 28. 20:24

Csekő Imre
Mandiner

Egyesek tudatosan visszaélnek a szavak erejével. Súlyosan hazug és félrevezető a magzati élet elpusztításával kapcsolatos magyar szóhasználat.

Az, hogy milyen szavakat használunk, nagyban befolyásolja a gondolkodásunkat. Egy rossz megfogalmazás sokszor félreérthetővé teszi az embert.

A szavak gyakran önmagukban is beszédesek, árulkodóak. Amikor valamit nem tudunk pontosan, világosan, mások számára is érthetően megfogalmazni, felmerülhet a gyanú, hogy már maga az értelmetlen, amit közölni szeretnénk, és nem ártana újra átgondolni a mondanivalónkat. Sajnos, az is előfordul, hogy

egyesek tudatosan visszaélnek a szavak erejével,

és olyan pontatlan, homályos, megtévesztő kifejezéseket igyekeznek meghonosítani, amelyek az ő ideológiájukat erősítik.

Az írországi népszavazás kapcsán ismételten felerősödött az abortuszvita, külföldön és hazánkban egyaránt. A különböző érveket mindkét oldal számtalanszor felsorakoztatta már. Ebben a cikkben ezért csak a terminológiáról lesz szó.

Szomorú tény, hogy Magyarországon a köznyelvben, sőt bizonyos fokig még a jogi és az orvosi szaknyelvben is anomáliák tapasztalhatók. Az abortuszról szóló közbeszédben, a sajtóban megjelenő megfogalmazásokban legtöbbször a terhességmegszakítás szóval találkozunk. 

Ez erőltetett és teljesen értelmetlen szóösszetétel. Hazug is, mert ha valamit megszakítok, azt még újra kezdhetem. A televízió megszakítja az adását, hogy valami kivételes hírt közöljön. A rendes műsor szerinti adás azonban ezután még folytatódhat. Valaki megszakítja a délutáni szunyókálását, mert felébreszti a telefon csörgése. De ha szerencséje van, ezt követően még visszaaludhat.

Az abortusz esetében azonban végleges, végzetes beavatkozásról beszélünk.

Visszafordíthatatlan dolog történik. Nem megszakításról van tehát szó.

A terhességmegszakítás kifejezés azért is félrevezető, mert teljesen elhallgatja azt a tényt, hogy nem pusztán a terhességről beszélünk, hanem a gyermek életéről is. A magzati életnek a visszafordíthatatlan elpusztítása még csak véletlenül sem sejlik fel a terhességmegszakítás kifejezésben.

Tegyük hozzá: maga a „terhesség” szó sem nevezhető éppen szépnek. Elég szomorú, hogy sok európai néppel szemben mi nem a reménykeltő, boldog állapotot kifejező várandósság szót használjuk, hanem a terhességet. A lehetséges pozitív kifejezés helyett egy negatív tartalmú szóval jelöljük a születést megelőző időszakot.

A számunkra sterilnek hangzó, idegen, latin eredetű szó, az abortusz is csalóka. Eredetileg a vetélésre, koraszülésre utalt, nem pedig szándékos, a magzat életének elpusztítására irányuló, erőszakos orvosi beavatkozásra.

A hatályos magyar joganyagban is megfigyelhetők bizonyos furcsaságok. Magyarország Alaptörvénye úgy fogalmaz: „minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”.(II. cikk) Magzati életről van tehát szó. A Büntető Törvénykönyvben ugyanakkor a magzatelhajtás kifejezéssel találkozunk. (163§) Márpedig az életet nem elhajtani szokták, hanem kioltani. Nyilván a Btk. megszövegezői még úgy gondolták, hogy a magzatölés kifejezés túlzottan durva lenne, sérthetné az érintettek érzékenységét. Így viszont terminológiai ellentmondás alakult ki a két jogszabály, az új Alaptörvény és a Btk. között.

Emiatt logikailag is furcsa a Btk. rendelkezése. Joggal kérdezhetjük: ha a magzat élete nem tekinthető emberi életnek, akkor a jogellenesen, törvényi előírásokat megkerülve, titokban, de megfelelő orvosi háttérrel elvégzett abortuszok miért számítanak büntetendő cselekménynek? Ha az anya élete nincs veszélyben, akkor nem beszélhetünk erkölcsi rosszról sem az ilyen esetekben. Nincs tehát mit büntetni. Kilóg a lóláb.

Ebből a megfogalmazásbeli zavarodottságból is jól érzékelhető, mennyire

abszurd az, hogy a magzati életet nem ismerik el teljes értékű emberi életnek.

Az orvosi szakmában is ellentmondásokkal találkozunk. A terhesség semmiképpen sem tekinthető betegségnek, amit gyógyítani kellene. Így az abortusz sem tekinthető gyógyításnak. (Természetesen vannak olyan esetek, amikor a magzat kihordása az édesanya életét vagy egészségét valóban veszélyeztetné, de ezek jóval ritkábbak annál, mint amilyen gyakorisággal abortuszt végeznek.)

A hippokratészi esküben  ̶  amely több mint kétezer évig nem volt túl szigorú, megfelelt a céljának, és csak a 19. században vált „idejétmúlttá”  ̶  az szerepel: „nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához”. A ma használt orvosi esküben viszont azt mondják: „Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására”. A magzati élet tehát ezek szerint nem emberi élet.

Az orvosok részéről különösen furcsa az emberi és a magzati élet megkülönböztetése. A várandós édesanyákat vizsgálva az orvosok aggódva követik a gyermek megfelelő fejlődését, megmondják a szülőknek a gyermek nemét, hallgatják a magzat szívhangját.

Aki látott már ultrahangfelvételen abortuszt, az pontosan tudja, mennyire abszurd nem embernek, pusztán egy sejthalmaznak tekinteni a magzatokat.

Aki még nem látott ilyet, az ide kattintva megnézheti a Néma sikoly című filmet. Az erős idegzet nem árt hozzá.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
vissza a teljes nézetre