Támadás alatt a család intézménye

„A korszellem valójában egy láthatatlanul kifeszülő és szabályozó véleményháló. Ma ez az internetes világhálóban tetten érhető félelmetes valóság. Felülírhatja a törvényeket, hatalommá vált. Ömlik az információ, elvesztek a kollektív viszonyítási támpontok, nincsenek többé kőbe vésett törvények a fejünkben, a közvéleményt a hangos hangok formálják. Aki nem kiabál, azt nem hallják.

Aki nincs fenn a Facebookon, az nem is létezik. Normakövető társulási szükségletünk csapdájában, a sokszor hallott és hangos hangok uszályában bizonyos dolgokra akkor sem mondunk már nemet, ha a lelkünk mélyén máshogy érezzük, mert nem akarunk kilógni a sorból.

Ebben a kaotikus világban a férfi-nő gendermivoltra, a párkapcsolatra, a házasságra, a családra, a nevelési feladatokra és azok mikéntjére születő válaszokat is a konzumkultúra értékvilága és elidegenítő életgyakorlata alakítja ki, változtatja és kontrollálja.

Ki mondja meg, kinek áll hatalmában megmondani az »igazságot«, ha az elutasított keresztény Isten parancsolatai már érvénytelenek? Nyilván az, aki a trónt elfoglalja. Ez pedig a pénz mammona lett.

Robotikus létezésünk a kereszténység által képviselt, szeretetalapú élettörvényt kezdte pusztítani. Ha az emberi élet szentségének alaptörvényét, létezési parancsait és az ezt szentesítő Istent kikapcsoljuk, az ember alkotta új rendszerben a jelentések önkényesen relativizálódnak. Ezt tapasztalhatjuk! Az értékvilág csúcsára a kereszténység parancsolatai helyett a pénz és azok birtokosainak követelései kerültek.

A kereszténység megrendülése, erejének csökkenése más „isteneket” engedett fel a trónra. Hedonizmus, önzés, tulajdonszerzés, individualizmus, gyors felemelkedés, a legyen neked jó öröme és a haszonelvű élet hajszolása dominál. Nem tudsz kilépni a pörgésből, sodrásból. A kapcsolatokban pedig tárgyként bánunk egymással: felhasználó, elhasználó, eldobó és a hibásat már nem is javító viszonyokban tengődünk.

Az átmaterializálódott és robotizálódott életnek nincs vagy alig van átszellemítő tartalma, ezt a spirituális töltést a hatalom fölé épülő, azt átható emberszolgálati szeretet jelenthetné. A világrendből száműzött Isten helyére telepített új istenek – a pénz, a hatalom, a tulajdon – földhözragadttá és kiszolgáltatottá teszik az életünket.”