A biztonságos kötődés Istenhez is közelebb hoz?

2018. október 08. 13:12

A biztonságos kötődést számtalan dologgal összefüggésbe hozták már, a tanulmányok tárháza kimeríthetetlen. Olyannyira, hogy 2013-ban már arra is terveztek vizsgálatot, vajon hogyan alakul a gyermekek Istenhez való kapcsolata annak tükrében, hogy az édesanyjuk milyen kötődési mintázattal rendelkezik.

2018. október 08. 13:12
Varga Zoltán

A gyerekek Istenfogalma sokkal inkább az édesanyák kötődési stílusával, mintsem vallásosságával áll összefüggésben – olvasható egy 2013-ban publikált tanulmányban. A Research Digest által összefoglalt írás szerint közelebbnek érezték magukhoz Istent azok a gyerekek, akiknek az édesanya biztonságos kötődési stílussal rendelkezett. Úgy tűnik, hogy a szülők kötődése nemcsak arra van kihatással, hogy a gyermek hozzájuk hogyan viszonyul majd, hanem arra is, hogy a nem fizikai valójukban megjelenő gondozói figurákkal (például Istennel) milyen kapcsolatot alakít ki.

A kötődés hangsúlyosabb, mint a vallásosság 

A kutatók 71 olasz édesanyával vettek fel rövid interjúkat, melyek alapján a biztonságos vagy bizonytalan kötődési stílusú csoportba osztották őket. A vizsgálati alanyok továbbá a vallási hovatartozásukra, és az Istenhez való kötődésükre vonatkozóan is válaszoltak kérdésekre.

Eközben gyermekeiknek (akik 7 évesek voltak, 29-en fiúk és 42-en lányok) egy kisgyereket ábrázoló flaneltáblát mutattak, majd hát különböző történetet mondtak el, melyben a kisgyerek szerepelt: voltak semlegesek (pl. a kisgyerek egy asztalnál ül és olvas), és voltak distresszt keltők is (pl. meghalt a kisgyerek kutyája). Minden történet esetében megkérték a vizsgálatban résztvevő gyerekeket, hogy a flaneltáblán helyezzék el egy általuk kiválasztott karakterrel szimbolizálva, hol van Isten – a legtöbbjük erre a célra ember vagy szív figurát választott.

A biztonságosan kötődő anyák gyermekei közelebb tették az általuk kiválasztott figurát mind a semleges, mind a distresszel terhelt történetek esetében a flaneltáblán szereplő kisgyerekhez. Ugyanakkor

az Istent reprezentáló figura elhelyezése nem állt összefüggésben az édesanyák vallásosságával.

A kutatók nem értették pontosan, hogy milyen mechanizmusok húzódnak amögött a kapcsolat mögött, mely az anyák kötődési stílusa és a gyermekeik Istenhez való közelségérzése között van, de azt feltételezték, hogy az anyák gondozási stílusához lehet köze.

Jobb éreztetni, mint beszélni róla 

Ezalatt arra gondoltak, hogy egy gyermek sokkal inkább egy közeli, lehetséges kötődési személyként tekint majd hosszú távon Istenre akkor, ha az elsődleges gondozóval való kapcsolatában azt tapasztalhatta meg, hogy a saját támogatásra és közelségre vonatkozó szükségletei értő fülekre találtak. Ennek

sokkal nagyobb jelentősége van az Istenről szóló direkt tanításoknál – állítják a kutatók.

Érezhető, hogy a tanulmány több módszertani korláttal bír. Egyik ezek közül, hogy a gyerekeknek nem saját magukhoz, hanem egy képzelt gyerekhez képest kellett elhelyezniük az Istent szimbolizáló figurát. Ezzel együtt a kutatás vezetői azt a megállapítást teszik, hogy az eredményeik hasznos iránymutatásként szolgálhatnak mind a kötődéselmélet, mind a vallásosságpszichológia további vizsgálatai terén.

***

A cikk a Mindset Pszichológia támogatásával készült. 

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2018. november 21. 21:02
Szerintem alapvetően a gyerekek jellemének van szerepe abban, hogy valaki közeledik-e Istenhez vagy sem. A szülő is biztosan számít, talán sokat számít (De miért az anya? Miért nem az apa? Az istenkép esetében mindig az apa szerepét szokták hangsúlyozni). Most láttam egy filmet, amiben egy 7 gyermekes családot mutattak be. A film címe A Kelet az Kelet, és 1971-ben játszódik egy angol kisvárosban, egy pakisztáni-angol vegyes házaspárról szól, akiknek a gyerekei már igencsak nagyok. Azt elég jól érzékeltette a film, hogy nem egyformán viselkednek a gyerekek, van köztük, aki barátságosabb, szelídebb, alárendelődőbb, engedelmesebb, jobban hajlik a kompromisszumra és az együttműködésre; és vannak, akik lázadóbbak, önfejűbbek, makacsabbak, könnyebben lenéznek, megvetnek mást, könnyebben generálnak konfliktust és abba keményebben beleállnak (de amikor igazán nagy konfliktus volt, abba pont a legjobb gyerek állt bele leginkább, nem azért, mert támadó, hanem mert védelmező). Nyilván ez valamennyire a valláshoz való viszonyukra is kihatott, az apjuk próbálta őket mecsetbe járatni, de az ellen is eléggé lázadtak, de nem mind. ott is volt olyan gyerek, aki elfogadta és komolyan vette, olvasta a Koránt stb. Tehát a filmben ugyanazon apa és anya kb ugyanolyan módon állt a gyerekekhez. Bár a valóságban gyakran van ilyen szempontból is megkülönböztetés, a szülők sokszor nem egyformán állnak a gyerekeikhez, de ebben a filmben ez a faktor nem játszott, a szülők viselkedése minden gyerek felé ugyanolyan volt. A gyerekeknek viszont megvolt a maguk veleszületett egyénisége, amivel feldolgozták és értelmezték maguk körül a világot. A szelídebb, jobb gyerek semmivel sem kapott többet a szüleitől, mint a lázadóbbak, de az ő kötődési stílusa nyilvánvalóan stabilabb és jobb volt, és ebben a tesztben valószínűleg közelebb tette volna az istenfigurát a történet szereplőjéhez. Tehát az önmagában kevés, ami mindent a szülői nevelésből akar levezetni, és nem fogadja el, hogy az egyes embereknek velük született személyiségjegyeik is vannak.
Bélus
2018. október 17. 16:06
A vizsgált minta: 29 fiú és 42 lány. Ekkora minta - természetesen - elegendő arra, hogy az egész emberiségre vonatkozó állításokat levonjanak belőle? Az érintett "tudós" pszichológusokat be kellene íratni egy "A matematikai statisztika alapjai" c. középiskolai kurzusra.
catalina9
2018. október 17. 13:06
A cikk a Mindset Pszichológia támogatásával készült. " ezek mindig megtalálják a "megfelelő" kutatókat...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!