A magyarság nem válik vízzé – avagy hogyan élem meg a nemzeti identitásomat külföldön?

2018. október 24. 12:16

Kégl Ágnes
WMN

Soha többé nem fogom természetesnek venni a nemzeti hovatartozásomat.

„A britek nevelési módszerei is teljesen különböznek a mienktől. A kint élő magyar anyukákkal összeköt minket, hogy viszonylag szigorú keretek között neveljük a gyerekeinket, nem hagyjuk őket iskola után kallódni, és sok minőségi időt igyekszünk velük tölteni. A briteknél azonban sok családban a gyerekek csak úgy nőnek, mint a fű, és délután együtt lógnak a helyi gyorsétteremben. Egy óvónő ismerősöm megdöbbenéssel tapasztalta, hogy már azzal kivívhatta sok szülő elismerését, hogy megtörölte a kis ovisok orrát – errefelé ugyanis ez egyáltalán nem jellemző szokás.

Az összes aprósággal együtt nyilván van oka – mindenkinél más és más –, hogy úgy döntöttünk, külföldön folytatjuk az életünket. De az én esetemben legalábbis a hazámtól való fizikai eltávolodás valójában a magyarságomhoz való közelkerülést eredményezte.

Soha többé nem fogom természetesnek venni a nemzeti hovatartozásomat, mindig tudni fogom, milyen sok értékes, különleges és egyedülálló jelentéssel bír az a tény, hogy magyar vagyok. Ezért készíttettem néhány éve egy pólót azzal a felirattal, hogy »I am Hungarian, what is your superpower« – amit azóta is büszkén viselek Angliában.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
vissza a teljes nézetre