A magyarság nem válik vízzé – avagy hogyan élem meg a nemzeti identitásomat külföldön?

2018. október 24. 12:16

Soha többé nem fogom természetesnek venni a nemzeti hovatartozásomat.

2018. október 24. 12:16
Kégl Ágnes
WMN

„A britek nevelési módszerei is teljesen különböznek a mienktől. A kint élő magyar anyukákkal összeköt minket, hogy viszonylag szigorú keretek között neveljük a gyerekeinket, nem hagyjuk őket iskola után kallódni, és sok minőségi időt igyekszünk velük tölteni. A briteknél azonban sok családban a gyerekek csak úgy nőnek, mint a fű, és délután együtt lógnak a helyi gyorsétteremben. Egy óvónő ismerősöm megdöbbenéssel tapasztalta, hogy már azzal kivívhatta sok szülő elismerését, hogy megtörölte a kis ovisok orrát – errefelé ugyanis ez egyáltalán nem jellemző szokás.

Az összes aprósággal együtt nyilván van oka – mindenkinél más és más –, hogy úgy döntöttünk, külföldön folytatjuk az életünket. De az én esetemben legalábbis a hazámtól való fizikai eltávolodás valójában a magyarságomhoz való közelkerülést eredményezte.

Soha többé nem fogom természetesnek venni a nemzeti hovatartozásomat, mindig tudni fogom, milyen sok értékes, különleges és egyedülálló jelentéssel bír az a tény, hogy magyar vagyok. Ezért készíttettem néhány éve egy pólót azzal a felirattal, hogy »I am Hungarian, what is your superpower« – amit azóta is büszkén viselek Angliában.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 51 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
anegy_
2020. január 07. 16:35
Éppen ilyen érzések kavarogtak bennem is. Ettől függetlenül nagyon jó írásnak tartom, őszintének "tűnik".
tóth mária
2019. január 25. 12:00
Pont azt akartam én is írni, hogy mindig könnybe szökken a szemem a Himnusz hallatán! / és ez így van jól/.
winniethepooh
2019. január 25. 11:59
Érdemes elolvasni az egész cikket. Nekem tetszett. Felidézte bennem a külföldön töltött éveket. Magam is hasonlóan éreztem, és azóta fontos nekem is a magyarságom. Addig nekem is olyan természetes volt, mint hogy van tüdőm és tudok lélegezni. Nem voltam rá büszke, és nem nagyon érdekelt. Hálás vagyok a sorsomnak, hogy ismét itthon élhetek. Néha úgy érzem, itt még a madarak is magyarul énekelnek, és ez boldoggá tesz. Egyre ritkább ez a ráeszmélés, ahogy telnek az évek, de néha még megmelengeti a szívem. Már nem könnyezek, ha meghallom a himnuszt.
alex.leopardi
2019. január 25. 11:59
magyarnak lenni édes mint a méz magyarnak születni örökkévalóság meghalni a Honért örök büszkeség
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!