A felismeréstől a cselekvésig: így felejthetjük el végleg a mindennapos halogatást – I. rész

Képzeld el a következő jelenetet: felkelsz az ágyból, rosszul vagy, szédülsz, kimész a mosdóba és hánysz. Amikor ez történik veled, rögtön elkezdenek cikázni a gondolatok a fejedben: vajon a tegnapi aluljárós pizzaszelet okozta ezeket a tüneteket, vagy a betegszabadságon lévő kollégád hagyta rád az elvégzendő munkán kívül a betegséget is, esetleg túl sok alkoholt ittál előző este? Mi az oka a megbetegedésnek? Mi okozza a tüneteket?

Nem kérdés, a hányás tünet. A szédülés is. A gyomorgörcsök is. Mögötte pedig kell lennie egy oknak: egy vírusnak vagy baktériumnak, egy megromlott hozzávalónak vagy az előző esti sörmennyiségnek.

Most képzeld el ezt: felkelsz az ágyból, nem szédülsz, kimész a mosdóba, nincs hányingered, de eszedbe jut, hogy már mióta el kéne küldened egy emailt a főnöködnek, sőt a megvásárolt fitneszbérletet is lassan el kéne kezdened lesúlyzózni – és észleled, hogy a halogatás útjára léptél. „Rá kéne már vennem magam” – hangzik el a mondat, aztán folytatod a cselekvéseid sorát: fogmosás, kávéfőzés, indulás a munkába. A rengeteg teendőd gondolatelterelő segítségével egész egyszerűen elhalasztod a dolgot.

Ha jobban belegondolunk, nem sok különbség van a két reggeli fürdőszobalátogatás között:

A mögötte meghúzódó „vírust” kell kezelni, ami rengeteg minden lehet a félelemtől az életfilozófiával való ütközésen keresztül az időkezelésig. Vegyük sorra, mik lehetnek ezek az okok – ha magadra ismersz valamelyikben, akkor végre elkezdődhet a tüneti kezelést felváltó, igazi megoldást nyújtó gyógyulási folyamat. 

A feltorlódott halogatás

Ha azt érzed, hogy itt van a probléma gyökere, még talán korai rögtön az elhalasztott dolgokkal foglalkozni. Haladj apró lépésekben, akár egy napló segítségével; ne vállalj új kötelezettségeket, amíg utol nem éred magad és azt nem érzed, hogy megtettél mindent, amit ígértél, szerettél volna (legyen az párkapcsolati, munkahelyi vagy az egészségedre vonatkozó tevékenység). Persze nem kell elérned minden karriercélod és családot alapítanod, mire újra elkezdhetsz halogatni – bár ez sem hangzik rosszul –, de most inkább csak magadra és a körülötted forgó örvényre koncentrálj!

Trükk: A határidőnaplódba írj be minden napra egyetlen olyan tevékenységet az összes többi mellé, amit már rég meg kellett volna tenned, de folyton halogattad! Ha csak egy emailt megírsz vagy kiselejtezed a nagyszekrényt, egy hét múlva azon kapod majd magad, hogy tisztul a kép körülötted és elkezded látni a lista végét – apró lépésekben haladva már nem is lesz olyan ijesztő a feltorlódott teendők sokasága.

Rossz időbeosztás

Bevállalsz egy napra egy csomó – igazából teljesen vállalhatónak tűnő – dolgot, mégsem érsz sosem a végére, így a megoldandó feladatok rendszeresen másnapra, majd sokára maradnak? Ha úgy érzed, ez a problémád, akkor lehet, hogy az időkezeléssel akadnak gondjaid: könnyen előfordulhat, hogy egyszerűen máshogy méred fel egy email megírásának idejét, mint amennyit az valóban igénybe vesz.

Trükk: Egy dolgos napon (vagy ami még jobb, egy dolgos héten) keresztül írd fel az adott feladat előtt, hogy mennyit szánsz rá általában, most mennyi időt fog szerinted igénybe venni, majd jegyezd mellé azt is, hogy ténylegesen hány percet vagy órát kellett eltöltened vele. Ezzel a gyakorlattal egyszerűen javíthatod az időérzékedet, és ha sokáig írod a feljegyzéseket, már társítva lesz az átlagidőd az adott tevékenységhez – így nem fogod magad annyira túlvállalni, hogy halogatás legyen a vége.

A következmények ignorálása

Este hét-nyolckor még bent ülsz az irodában, és tudod, hogy amint hazaérsz, vár még rád néhány feladat: a mosogatóban már átvették az uralmat a hangyák, befut egy-két anyag, amit még ma át kell nézned, ráadásul az édesanyádnak is megígérted, hogy ránézel este tévéjére, mert furcsa ablakok jönnek fel időnként a képernyőn... Aztán beront a kollégád, hogy dobj el mindent, irány sörözni a többiekkel. Dilemmás helyzet, amiben legtöbben jó eséllyel a sört választanánk, hiszen pihenni vágyó emberek vagyunk – de ha mindig, minden alkalommal a szórakozás mellett döntünk a felelősség helyett, nem csoda, ha végül elmaradnak a napirendi pontjaink.

Trükk: Köss magaddal apró egyezségeket! Ne kérj magadtól lehetetlent: ne az legyen a megállapodás, hogy hazamész egy sör után mosogatni, hiszen tudjuk, hogy akkor a legnehezebb lemondani az örömről, amikor már benne vagyunk – inkább gondolkodj előre! A számodra felszabadító és örömteli eseményeket próbáld meg már a hét elején betervezni, a kötelező körökön pedig ess túl minél hamarabb. Határozd meg, mi mennyit ér! Hány mosogatás, takarítás vagy kényelmetlen email ér egy felszabadult, gondtalan estét? Ha a saját szabályrendszered szerint játszol, nagy valószínűséggel nem fogsz többé halogatni.

Túl nagy falat

Ha lenne egy olyan írott szabály, ami kimondja, hogy ha az ember futó akar lenni, kötelező az első alkalommal teljesítenie a 10 kilométeres távot, valószínűleg nagyon kevesekből lenne végül futó. Így van ez mindennel, ami ijesztőnek, idegennek vagy soknak tűnik elsőre – és azt is tudjuk, hogy nem a halogatás a megoldás, de hirtelen nem látunk más utat magunk előtt. Mérd fel és vállald a képességeid határait – hosszútávon sokkal hasznosabb, mint bevállalni, aztán soha nem megtenni.

Trükk: A futónak könnyebb, hiszen ő tudja, hogy elsőre biztosan nem kell a tízest lefutnia, elég 2-3 kilométer is, akár gyaloglásokkal megszakítva – de mi van a munkával, a családi teendőkkel és egyéb ígéretekkel? Bármi is várjon rád, a számszerűsítés segíteni fog: ha le kell adnod egy projektet, számold ki, hány oldalt/tartalmi pontot tudsz kényelmesen megalkotni egy nap alatt, és a leadási határidőtől visszaszámolva vágj bele! Ha állandóan ‘holnapra’ marad a fogyókúra, valószínűleg a hirtelen kalóriamegvonás és az örömforrás elzárása ijeszt meg – kezdetben csak egyféle élelmiszert (mondjuk a cukrot vagy a fehérlisztet) vond meg magadtól, és amikor már megszoktad az efféle étkezést (általában egy-két hét kell ehhez), akkor jöhet a következő lépés.

A következő részben áttekintünk még egy adag okot, amely a halogatás hátterében állhat. Lesz szó a sikertől és a bukástól való félelemről, valamint a monotonitás visszatartó erejéről is.