A modellek nem haszonállatok, de itt a bizonyíték, hogy sokan még ma is úgy bánnak velük
Sorozatosan veszélyeztetett testi épség, semmibe vett fóbiák, életveszélyes helyzetek, sérülő emberi méltóság.
Bencének joga lett volna élni és joga lenne ahhoz is, hogy ne legyen belőle bulvárműsor.
„Keresem a kezet, ami megálljt mutat abban az eszelős ámokfutásban, ami ontja ránk a világ mocskát. Ha végleg eltűnik az önkontroll, ki lesz az a bátor, aki kikapcsolja a tévét, befogja a szájat, lekapcsolja a stúdióvilágítást és úgy elhajítja azt a frizbit, hogy soha ne vehesse a kezébe egyetlen médiatróger sem?
Most túl messzire repült ez az ártatlan játékszer. Túlment mindazon a minimálisan elvárható szakmai és etikai minimumon, melyet egy nézettségből élő kereskedelmi csatornától is elvárhat a jó ízlés.
Talán nem tévedek, hogy önelégülten és sikerként élte meg ez a fenegyerek, hogy leültette az ország elé a meggyilkolt gyermek nevelőapját és féltestvérét. Hogy miről szólt a diskurzus, nem tudom, mert a könnyekkel beharangozott előzetes ellenére sem volt gusztusom rákapcsolni.
Ideje van a szólásnak és ideje van a hallgatásnak is. Ez sem mai bölcselet. Hogy mikor kell hallgatni? Mikor a borzalom és brutalitás olyan messzire taszít magától, hogy ép ésszel fel nem fogható, szóval nem magyarázható, szívvel meg nem vigasztalható történik. Ha a felnőttek olyanná tették a világot, hogy egy kisfiútól elveszik az életét, mit tehet hozzá egy másik felnőtt a médiaceleb jogán? Szörnyülködik? Sopánkodik? Megdöbben? Részvétet kíván? Kaparja a nézettségét, hogy egy hét múlva többet kérhessen a reklámidőért?
Bencének joga lett volna élni és joga lenne ahhoz is, hogy ne legyen belőle bulvárműsor.”