„Kedves Viktor bácsi! Szeretném még elmondani, hogy mi, akik sosem találkoztunk még magával, igazából létezünk.
Nem csak azok a gyerekek vannak, akik a kommunikációs csapat döntése szerint megfelelnek egy-egy választási kampány vagy gyereknapi Facebook-poszt igényeinek.
Itt vagyunk akkor is, amikor a problémáink és mi magunk is láthatatlanok vagyunk. Élünk a szegénytelepeken meg a gyerekotthonokban, fogyatékossággal meg sajátos nevelési igénnyel születünk, romák vagyunk és más nemzetiséghez tartozunk. Megtanuljuk a szavakat, amiket mondanak nekünk, és megtanuljuk, hol a helyünk ebben az országban. Nem irigyeljük a többi gyereket, akiből kampányeszköz lett, de szeretnénk, ha minket is észrevennének, ha mi is láthatók lennénk. Nem Facebook posztra-vágyunk (nagyon nem), hanem valódi figyelemre. Mert én azt hiszem, mi vagyunk többen...”