Kun Béla 1928-ban úgy emlékezett a Szamuely Tibor által is szerkesztett Vörös Újságra, hogy úgy lüktetett „bennük a forradalom láza, mint ahogyan Marat lapja óta egyetlen forradalmi újságban sem dübörgött”.[10]
A francia forradalom radikálisai, s a terror legfélelmetesebb szimbólumává vált eszköze, a nyaktiló gyakran kapcsolódott gondolattársításként Szamuelyhez. Az ilyen és hasonló korabeli források és kortárs visszaemlékezések segítségével juthatunk közelebb a terror korabeli megítéléséhez és végső soron – további levéltári iratok és peranyagok bevonásával – Szamuely valós cselekedetihez, személyiségéhez és tettei mozgatórugóihoz.
„Emancipációs intézkedés” vs. államosítás – a „Vörös Zserbó”
Csunderlik azt írja, hogy „[…] a sohasem tervezett guillotine felállítása helyett az volt a Gizella térhez köthető legjelentősebb kommün alatti esemény, hogy emancipációs intézkedésként megnyitották a Gerbeaud cukrászdát a munkások előtt, amennyiben felmutatták szakszervezeti igazolványukat”.
Az „emancipációs intézkedés” is egyfajta – habár talán túlzóan megengedő – értelmezése a proletárdiktatúra szociálpolitikai intézkedései sorába illeszkedő eseménynek. A cukrászda ablakán ekkor már piros cédula hirdette: „Proletár vagyon! A proletárok védelme alatt!”. Az üzletet és a Gerbeaud Emil tulajdonában levő üzemet ugyanis – kártalanítás nélkül – államosították.[11] Ahogy Kaderabek Tivadar – aki egyszerű gerbeaud-os cukrászlegényből lett a cukrásztermékek országos termelési biztosa[12] – egy 1919. április 2-i interjúban elmondta, hogy „a kommunizálás a legnagyobb rendben történt, a cukrászok szakszervezete valamennyi nagy cukrásznál végrehajtotta a szocializálást s az üzemeket közös vezetés alá helyezte”.[13]
A sütemények ára kezdetben egységesen egy korona volt, s – valószínűleg a növekvő nyersanyaghiány, valamint a vásárlói érdeklődés és a korlátozott termelési kapacitások miatt – az üzletben való fogyasztás ugyan szabad volt, de elvitelre ugyanakkor csak szakszervezeti igazolvánnyal lehetett vásárolni.[14] Persze lehet, hogy „vér helyett kakaót szomjaztak […] a proletárok” – ahogy Csunderlik egyesek számára talán tapintatlanul megjegyezte –, de április 20-tól ezt már ők sem szürcsölhették: a közellátási népbiztosság ugyanis megtiltotta a főváros területén található kávéházaknak és cukrászdáknak, hogy tejet vagy tejjel készült ételeket és italokat (beleértve a cukrászdái süteményeket is) szolgáljanak ki.[15]
Összegzés
Meglátásom szerint a könyv a fenti szócikkben és a jelzett kulcsterületeken nem tesz eleget a népszerűsítő jellegű könyvekkel szemben is elvárható szakszerű ismeretterjesztés követelményének, mert vagy nem tárgyal kulcsfontosságú kérdéseket, vagy azt csak rendkívül szűkszavúan teszi, illetve nem pontos vagy hiányos válaszokat ad.
***
[1] Lengyel József: Prenn Ferenc hányatott élete. Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1958, 333.
[3] A Tanácsköztársaság Hivatalos Lapja, 1919/26. szám, 1.
[4] Népszava, 1919. július 9., 2.
[5] 1. számú hadiparancs. Népszava, 1919. április 23, 5; Az Est, 1919. április 24, 2.
[6] Tormay Cécil: A bujdosó könyv. Singer és Wolfner, 1921. 2. kötet, 150.
[7] Tormay Cécil: A bujdosó könyv. Singer és Wolfner, 1921. 1. kötet, 7-8.
[8] Népszava, 1919. április 16., 8.
[9] A cikket idézi: Zalka Miklós: Szamuely. Kossuth könyvkiadó, Budapest, 1979, 117.
[10] Megemlékezések a Magyar Sajtó Napján, Győri Imre beszéde. Magyar Sajtó, 1978/12. szám, 356.
[11] Népszava, 1919. május 6, 10.
[12] Az Est, 1919. október 24, 3.
[13] Pesti Hírlap, 1919. április 2, 5.
[15] Fővárosi Közlöny, 1919. április 18, 15. szám, 430.
***
***
A vitában eddig megjelent írások:
Czopf Áron: Relativizálják a vörös terrort a balos történészek
Csunderlik Péter: „Vörös terror”: 590 áldozat, az istenért!
Veszprémy László Bernát: Kakaó, lekvár és tömeges atrocitások – a Csunderlik-vita eddigi állása
Csunderlik Péter: Röviden a „Szamuely-relativizálás” vádjáról
Békés Márton: Pszeudo-Csunderlik Kun páterről, a nyilasterror legsötétebb alakjáról
Bödők Gergely: Harag, elfogultság és idézőjelek nélkül – Hozzászólás a Tanácsköztársaság-vitához
Egry Gábor: Mit is írtunk a Kérdések és válaszok 1918-1919-ről című ismeretterjesztő munkánkban?