Az érzékenységi előjogból mindenki megköveteli a saját részét

„Javaslat politikai korrektség elleni harc kiterjesztéséhez: a totális szólásszabadság bevezetése. Mindenféle mesterséges és nem mesterséges társadalmi csoport érzékenységének megkérdőjelezése. Közéleti harcok és viták felvállalása, ha kell kikényszerítése. Mindez nem összetévesztendő az ízlés és a tisztelet elvetésével.

Az érzékenység pszichés erőszak.
A tisztelet viszont építő és tapasztalatcserére épülő pozitív emberi viszonyulás.
A tiszteletnek ára van, amit ki kell érdemelni és el lehet játszani.
Akár egy pillanat alatt.
Az érzékenység ingyenes, érdem nélkül jár és nem lehet eljátszani. Ezért értéke sincs.
Ez azért van így, mert mindenkit érhetnek és érnek is sérelmek, hiszen egyetlen ember élete és személye sem marad “sértetlen”, a valóság mindenkit utolér egyszer. Így, ezt felhasználva bárki megnövesztheti a saját, kívülről befelé, pszichológiai igénnyel megkonstruált traumáját/traumáit.
Aki »áldozat« és »érzékeny« annak az előjogai örökké megmaradnak.
Nincs igazi elévülés.

Az érzékenység állami, törvényi elismerése és annak kötelezővé tétele: elbutít, tompává és gyengévé tesz. Az érzékenység waterboardingolja az intellektust és a szellemet. Az érzékeny ember irritáló, önző és képtelen alkalmazkodni, nem tud valódi, emberi közösségekhez tartozni. Az érzékeny és gyenge ember csak a közösséget és annak energiáit ellaposító és leuraló passzív-agresszív metodikával, a saját sztenderdjeinek kikövetelésével képes életben maradni. Az érzékeny élősködik azon a közösségen, amelyik behódol az érzékenységének. Az ilyen közösség elfogadja, magára vállalja azt az álfelelősséget, ami a másik ember érzékenységével jár. Ez nagy terhet jelent. Ettől a teherviseléstől közösség jónak és elfogadónak érzi magát. Valójában csak annyi történik, hogy az adott közösség magára rohasztja az érzékeny ember lebomló egzisztenciáját. Ami még rosszabb: bálványként emeli fel maga elé az érzékenyt. Az érzékenységnek való behódolás pedig ismét csak restség, a gyengeség és a szellemtelenség eredménye.

Mindez a gordiuszi problémagóc pedig az erő félreértelmezéséből és az erő megtagadásából fakad.

Ami pedig most zajlik a világban az éppen csak annyi, hogy ebből az »érzékenységi előjogból« mindenki megköveteli a saját részét. Milliárdnyi totem és bálvány emelkedett fel a semmiből, de hívő vagy, aki csak leborulna előttük nincs, nem maradt egy sem.

A hívők nélkül maradt istenekből pedig démonok lesznek.
A démonok pedig rabszolgákra vadásznak.”