A királynő apró, törékeny alakja is eltűnik lassan örökre, de utoljára még visszanéz, és hozzánk szól, magyarokhoz

„Ez most a Meghan Markle-ok és a Tóta W.-k ideje. Ők maradnak. Egymásra néznek, s ha nem azok lennének, akik, hanem csak nyeglék, így szólhatnának: »Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk: / Most a valónál mind elámulunk.« De nem szólnak így. Ezek nem olyanok.

Amit Emsworth grófja, a rokonszenves arisztokrata utoljára még hallott, ez volt: »Álmodtam szépet – felzavartak, / Szép álom, jőj, most már folytatlak.« Még Sherlock Holmes sétált végig a Baker Streeten, és a Sátán kutyája vonyított kísértetiesen a lápvidéken – aztán csend lett. Elhallgattak ők is.

Sir Francis Drake, ki rettenetes kalózból lett őfelsége admirálisa, még megpucolta az ezüstneműt, Wellington herceg és Nelson admirális is bocsánatot kért mindenért, aztán csend lett.

A királynő apró, törékeny alakja is eltűnik lassan örökre, de utoljára még visszanéz, és hozzánk szól, magyarokhoz: »Mert önöknek joguk van hozzá, hogy ismét elfoglalják helyüket az európai történelem és kultúra fő áramlatában.«

Köszönjük, Őfelsége. Éppen azon vagyunk. Illetve, hogy pontosítsak: éppen abból szeretnénk most kimaradni.

Nyugodjék békében…”

Nyitókép: STEPHANE DE SAKUTIN / AFP