Zelenszkij pár éve még pornószínésznőhöz hasonlította Ukrajnát, amiért hazája támogatást kért a nyugattól

„»Ukrajna olyan, mint egy felnőtteknek szóló német filmben szereplő színésznő. Kész bármennyit elfogadni bárhonnan« – 2016-ban még humoristaként így kritizálta a szintén háborús helyzetben irányító Porosenkót. Elnökként már nem ennyire szégyenlős, és naponta követelőzik.

Súlyos humanitárius és gazdasági katasztrófát jelent egy országnak, ha a területén háború dúl. A történelemkönyvek viszont jellemzően sokkal tömörebben emlékeznek meg a szétlőtt városok, lebombázott úthálózatok, megsemmisített közműhálózatok helyreállításának költséges és fájdalmas folyamatáról, mint a tényleges fegyveres konfliktusról.

A politikai, gazdasági és katonai szövetségi rendszerekhez – mint például az Európai Unió vagy a NATO – való tartozásnak nemcsak az az előnye, hogy a kisebb és kiszolgáltatottabb országok könnyebben tudják elkerülni a konfliktusok nyílt fegyveres összecsapásig való eszkalálódását, de az esetleges helyreállításban is több szolidaritásra számíthatnak. Legyen szó akár háborúról, akár egészségügyi válsághelyzetről (lásd a COVID utáni helyreállítási alap) vagy természeti katasztrófáról.

Ukrajna nincs ilyen szerencsés helyzetben. Nem tehetnek róla, de nem is igazán tettek ellene.

Nincs mögöttük formális elkötelezettségekre épülő védőháló, csak szándékok, ígéretek és rosszul kalibrált remények. A Black Jack nyelvén szólva: 19-re húztak lapot, és nem jött be. A Szovjetunióból kiválva, saját nemzeti identitásukat keresve jó ízléssel, de annál rosszabb realitásérzékkel úgy döntöttek: a NATO-n keresztül biztonságpolitikai szempontból megpróbálnak a Nyugat felé orientálódni, ezzel azonban túlfeszítették a húrt az orosz medvénél, aki persze keményen odacsapott.

Az ukránok önérzetes nemzeti büszkesége nemcsak az ország népével, de a vezető politikusaikkal is elhiteti, hogy ez a háború megnyerhető. Ezt az illúziót intenzíven táplálja a fegyveres konfliktusok dinamikáját legfeljebb Marvel-képregényekből ismerő amerikai és nyugat-európai közvélemény is.

Az ukránok önérzetes nemzeti büszkesége nemcsak az ország népével, de a vezető politikusaikkal is elhiteti, hogy ez a háború megnyerhető. Ezt az illúziót intenzíven táplálja a fegyveres konfliktusok dinamikáját legfeljebb Marvel-képregényekből ismerő amerikai és nyugat-európai közvélemény is.

A rengeteg ingyen pénz és puska cserébe kiszolgáltatott szabadságharcos háborús hősből elkényeztetett, követelőző kölyökké formálta a B-kategóriás komikusból egészségtelen gyorsasággal országa elnökévé választott Zelenszkijt.”

Nyitókép: YouTube