A magyar háztartások tizedében van legalább egy olyan ember, aki a munkája miatt tartósan külföldön él. Ha folytatódik ez a kivándorlási tendencia, 2060-ra a nyolc millió főt sem fogja elérni az ország várható népessége.
A KSH legfrissebb adatai szerint 350 000 magyar él külföldön, de a hazatérésen csak tíz százalékuk gondolkodik. 80 százalékuk negyven éven aluli. A diplomások aránya nagyjából 30 százalék.
A három legjelentősebb célország Ausztria, Németország és Anglia, de sokan költöznek Svédországba és Svájcba is.
Főleg orvosok, nővérek, kutatók, informatikusok, mérnökök, építő- és vendéglátóipari szakmunkások telepednek le az EU más országaiban az anyagi biztonság, kiszámíthatóság érdekében.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Összevarrt EU-s és magyar zászlót lógattak ki az Országház egyik ablakán a párt politikusai.
Önmagunk lábonlövésében élen járt a brüsszeli vezetés, életképességből pedig nagyon gyengén muzsikált – mondja a Fidesz EP-képviselője, volt madridi nagykövet és külügyi államtitkár.
A volt miniszterelnök azt is kijelentette, hogy „természetesen ez nem ugyanaz az Európai Unió, mint az akkori”.
A sorosista poitológus fél, hogy „Orbán Magyarországa a vesztes Oroszország utolsó európai csatlósa lesz”.
Az Egyiptommal határos Rafah ellen készülődő izraeli támadás óta feszült a két ország viszonya.
