Fáradt, karikás kis szemek néznek vissza ránk egy 11 évvel ezelőtti képről: Ambarus Fanni szemei azok, a nyolcéves kislány pink, tüllszoknyás vízilóval díszített pizsamában kapaszkodik az infúzióállványba, pálcika karjain megannyi kanül nyoma. „Bár a legjobban még mindig szalámis kiflire vágyna, egyelőre csak joghurtot ehet” – írta akkoriban a Blikk, amelynek sikerült az édesanyát is megszólaltatnia. A harmincas fiatalasszony érezhetően nehezen adja meg magát a megnyugvásnak: a kislány jól van, rendben lesz minden.
Fanni bizonyos tekintetben első volt Magyarországon: az Eurotranszplant nemzetközi szervcsereszervezethez való csatlakozásunk óta
ő volt az első gyermek, aki új szervet kapott külföldről.
Természetesen ahhoz, hogy a kislányon sikeres szívátültetést hajthassanak végre azon a februári napon, szükség volt megannyi orvos tudására, évtizedes tapasztalatára és persze szerencsére is.
Ahhoz, hogy egyáltalán komolyabb nyitott szívműtéteket lehessen végezni, szükség volt arra, hogy feltalálják az úgynevezett szívmotort; erre 1953-ban került sor, az Egyesült Államokban.
A magyarok egyébként relatíve hamar bekapcsolódtak a dolgoknak legalábbis a megfigyelésébe, magyar orvosok már 1958-ban Brnóban vizsgálhatták az amerikai csodamasinát.
Az akkor 27 éves Szabó Zoltán igyekezett jól megfigyelni a szerkezetet. Mint később a semmelweis.hu-nak nyilatkozott, „megnéztük, megpróbáltuk lerajzolni”, s végül ennek alapján készített az akkori Irodagép-javító Vállalat elkészített számukra egy szívmotort.
A barkácseszközzel 16 műtétet hajtottak végre, mígnem – egy pulikutyáért (!) cserébe kaptak egy profi amerikai gépet.
Eközben az első teljes és valódi szívátültetést 1967. december 3-án hajtotta végre egy Christiaan Barnard nevű dél-afrikai sebész.
Ellenben akkoriban még nem voltak megfelelő immunszuppresszív, vagyis a szerv kilökődését megakadályozó szerek; és a tanulnivaló is rengeteg volt: a külföldi tanulmányutak után először halottakon gyakoroltak, kivették, majd visszavarrták a szívet, később kutyákat operáltak szívmotor segítségével.
Hazánkba jókora késéssel, 1992. január 3-án érkezett el a szívátültetés lehetősége, amit Szabó Zoltán professzor hajtott végre a Semmelweis Orvostudományi Egyetem ér- és szívsebészeti klinikáján.