Hodász ócska, pitiáner gyarlóságból, gyengeségből, hitehagyásból gyurmázott magának piedesztált

„Vágvölgyi Gergely írását ajánlom figyelmükbe, mert tökéletesen összefoglalja a lényeget Hodászról. Arról a kiugrott papról, aki esküt tett, cölibátust fogadott, majd Jézus szolgálata és a saját akármilyen szexuális vágyai közül az utóbbit választotta, és most ebből próbál megélni.

Ócska, pitiáner gyarlóságából, gyengeségéből, hitehagyásából gyurmázott magának piedesztált, és most azon álldogál, a hozzá hasonlók tapsának mámorában.

Egy részlet Vágvölgyi írásából:
»Iszonyúan vágyik rá még mindig, hogy legalább kéthetente nagyon odafigyeljenek rá, ezért próbál nagyon erőseket mondanai. Az ország legismertebb homoszexuális belvárosi baristája (egykor sokak által nagyon szeretett katolikus pap, aki hitelesen, közérthetően, szerethetően és hűen közvetítette az egyház tanítását egyebek mellett szexuáletikai téren is) szinte kényszeresen próbálja felhívni magára a figyelmet, miután a 'nagyonrendszerkritikus pap' imázsát már nyilván nem tudja hozni, s talán azért is, mert (sajnos) egyre kevésbé érdekes. Valahogy úgy van az, hogy a nagy 'coming out' után kényszeredetten csak ezt a tematikát tudják tolni a „celeb” LMBTQ-személyek, mintha semmi más releváns téma, megoldandó helyzet a világon nem volna, nincs semmi széles e glóbuszon, amiről írni, értekezni lehetne.

Ilyen ez a liberális politikai aktivizmus: posztmodern együgyűség.«

Erről van szó. Erről is. És még sok egyébről, köztük a legszomorúbbról és legundorítóbbról: az írástudók árulásáról.A teljes írást itt találják.”

Nyitókép: MTI Fotó / Komka Péter