Sok embernek mostanra lett nagyon elege közállapotunkból
Belefáradt Orbán tizennégy évnyi kormányzásába és abba, hogy az ellenzék ez idő alatt nem tudta őt és rendszerét legyőzni.
Sokszor volt már szó arról, hogy az ellenzéki pártoknak fel kellene állni és kivonulni a parlamentből.
„Még párat kell aludni a Mikulásig, de a Fidesz-KDNP már most sietett elhozni szeretett népének a Mikulást és a Mikulás-csomagot.
Litván György Mérei Ferenc nyomán a politikai rendőrség kódolására a »krampusz« fogalmát használta. A krampusz elnevezés Rákosi Mikulás kisegítőjeként, fegyelmezőjeként és fenyítőjeként vonult be a politikai folklórba. Azt javaslom, hogy ezt a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak nevezett, születési nevén valamikor Államvédelmi Hivatalként (ÁVH) dédelgetett ajándékot hívjuk mostantól mi is krampusznak, Orbán Mikulás kisegítőjének, fegyelmezőjének és fenyítőjének.
Ha eddig ment is a folyamatos vita arról, hogy minek nevezzük ezt a rendszert: diktatúrának, autokráciának, önkénynek, illiberális berendezkedésnek, hibrid rezsimnek stb., mostantól a vitát szépen lezárhatjuk, s megállapodhatunk végre az Orbán-rezsim becses elnevezésében: diktatúra. Nem XX. századi, nem az észak-koreai, nem a posztszovjet sztánok zsarnoksága, vagy az iszlamista államok teokratikus totalitarianizmusa, hanem a XXI. századi információs társadalom korszerű, a kvázi-parlamentarizmus és a látszat-választás díszletei és kulisszái közé bebútorozott »posztmodern utáni« diktatúra.
Sokszor volt már szó arról, hogy az ellenzéki pártoknak fel kellene állni és kivonulni a parlamentből. Tudom, jövőre választás, pénzek, egzisztenciák, miegyéb, de innentől kezdve már aligha tagadható: egy diktatúra parlamentjében ülnek, ami nagyjából 13 évig volt látszatparlament, ám már nem az.
Hanem a rendszer nagyon is valóságos, gusztustalan, szutykos paravánja, amelynek takarásában épül-szépül a diktatúra.”
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd