Rendkívüli!

Békemenet after: közönségtalálkozó Bayer Zsolttal, Mráz Ágoston Sámuellel és Horváth Józseffel szombaton 18 órától

Aggasztja önöket, hogy Novák Katalin „úgy viselkedik, mintha Erdély Magyarország része lenne”? Nos, talán nem kellett volna színmagyar területeket csatolni sosemvolt országokhoz

2024. január 16. 05:14

Soha nem fogjuk tudomásul venni a jelenlegi status quo-t. Ez természetesen nem jelent hadüzenetet; nem revizionizmus, nacionalizmus, délibábos ezmegaz, hanem tény.

2024. január 16. 05:14
null
Ungváry Zsolt
Ungváry Zsolt

Száznégy esztendővel Buda török kézre kerülése után, 1645-ben berontott Ibrahim szultán sztambuli palotájába a Ruméliai Hírnök tudósítója, és kétségbeesett dühvel jelentette: a magyarok – legyenek bár nemesek, katonák, parasztok, papok vagy tollforgatók – mind úgy tekintenek az elfoglalt területekre, Budára, Esztergomra, Kecskemétre, Pécsre, Szigetvárra, mintha az bizony magyar város volna.

Értesíteni kell az ENSZ-t, a cognaci liga tagjait, és elítéltetni velük a felháborító magyar revizionizmust, irredentizmust.

A budai vagy a temesvári vilajet mindig is török föld volt, a rudapithecus-oszmán kontinuitás bizonyítja, hogy itt mindig is a kalifa népe élt. Bármit is mondjanak a magyarok, mindörökké a félholdas zászló fog lengeni Buda, Fehérvár és Pécs felett. Micsoda hagymázas történelemszemlélet, még hogy magyar területek…

Nem tudom, vajon megtörtént-e a fenti jelenet, egy kicsit életszerűtlennek érzem, ámbátor hasonlóan kétségbeesett ostobasággal idézi az Evenimentul Zilei cikkében a Gazeta de Cluj főszerkesztőjét: „Novák Katalin úgy viselkedik, mintha Erdély Magyarország része lenne.

Hát igen.

Ezzel jó pár magyar király, hadvezér, művész és úgy általában a komplett magyar nemzet így van bő ezer éve. Mi a Kárpát-medencére (és csak arra, hiszen mi sose vágytunk gyarmatokra, kizárólag arra tartunk igényt, ami a miénk) úgy tekintünk mint Magyarországra.

Nevezhetjük Hungáriának, ha ezt könnyebben megemésztik.

A Kádár-kommunizmus önfeladásának (amikor a trianonozást éppen úgy üldözték, mint a szocializmus vagy a szovjetek bírálatát) legkésőbb 1990 áprilisában vége szakadt, amikor Antall József kimondta az evidenciát: lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát. Ezt mindannyian értettük, akik félremagyarázták, azok csak a szóban benne élő lényegüket adták (félremagyar; ezek ilyenek). Némi Medgyessy koccintós, Gyurcsányos kettősállampolgárság ellen uszításos kitérő után újra belezökkentünk a normális kerékvágásba, a Szabó Dezső-i „minden magyar felelős minden magyarért” irányjelzőt követve.

Nos, ha ez annyira zavarja őket, kényelmesebb lett volna nem elcsatolni színmagyar területeket sosemvolt országokhoz.

És ha már odakerültek, szembesülni kellett volna e fiatal országok államszervezésben még gyakorlatlan apparátusának azzal a felelősséggel, ami egy adott hatalomhoz tartozó emberekkel, a természeti és kulturális értékekkel együtt jár. Nemcsak a négyzetkilométer lett az övék, hanem egy csomó feladat is. A polgárok védelme, szabadsága, önkiteljesítésének, boldogságának, identitásának biztosítása; a műemlékek felújítása, utak építése, a természeti kincsek megóvása. Ha erre képtelenek, az ott élő (őshonos) emberek rosszul érzik magukat, akkor valamit nagyon rosszul csinálnak, amin illene eltöprengeni.

A határok megrajzolásakor senkit nem kérdeztek meg róla, akarja-e ezt; a magyarok közül senki nem ment önként Romániába, amely azóta is ellenségként bánik velük.

Mindenki, aki addig a történelmi Magyarország területén élt, az vagy oda született, vagy önként választotta (ő vagy felmenői) a helyet. Mi sosem asszimiláltunk erőszakosan (vagy nagyon kevéssé hatékonyan tettük), ami abból is látszik, hogy ezer év alatt kihalás helyett jelentősen gyarapodtak a szlovákok, amiképpen 6-700 év alatt a románok vagy 800 év alatt az erdélyi szászok is, miközben az utódállamok 100 év alatt megfelezték, sőt sok helyről eltüntették a magyarokat.

Tudor Pacuraru nyugalmazott hírszerző ezredes úgy véli, „a magyar államfő és a miniszterelnök mindegyik útját provokatív, nacionalista-soviniszta, sőt, revansista gesztusok kifejezésére használják”, ami „politikai hasznot hoz számukra Magyarországon” Reméljük is, hogy a hazai választók többségének ezek szimpatikus, tehát voksot hozó tettek, és közjogi méltóságaink nem hatéves kislányok fiúvá operálásának propagálásától remélik a szavazótábor bővülését.

Ezt is ajánljuk a témában

Ugyanakkor elismerjük, hogy román barátaink nehezen feloldható problémát vettek a nyakukba, ugyanis

a mi történelmünknek egy jelentős része ott zajlott, ahol most nagyra nőtt piros-sárga-kék trikolórokat lenget a román szájakból fútt passzátszél.

Mert nehézségekbe ütközünk, ha ezentúl az aradi vértanúk kivégzésének helyére Makóra visszük a virágokat, vagy Mátyás király szülőházát Pusztaszabolcson fotózzuk le, a madéfalvi veszedelemre Kiskőrösön emlékezünk, Dsida Jenő házsongárdi sírját Farkasréten koszorúzzuk, esetleg a kolozsvári egyetemet Szegedre telepítjük. (Hoppá, ezt meg is tettük, ahogy ideiglenesen Nagyszombatba került az esztergomi érsekség is, Pozsonyba az országgyűlés; a megszállt területekről a Magyar Királyságba…)

Nyilvánvalóan soha nem fogjuk tudomásul venni a jelenlegi status quo-t, amiképpen az apa férfi, a 2x2 négy, a világot pedig az Isten teremtette, bármit állítsanak ezekről fura kis zöld emberkék.

Ez természetesen nem jelent hadüzenetet; nem revizionizmus, nacionalizmus, délibábos ezmegaz, hanem tény. Hívhatták bár Népköztársaság útjának vagy November 7. térnek, attól az még Andrássy út volt és Oktogon. Idősebb honfitársaim emlékezhetnek, hogy így hívtuk a nyolcvanas években is, bár – tegyük szívünkre a kezünket – nem hittük, hogy a mi életünkben hivatalosan is vissza lesznek keresztelve.

Mindenhonnan van visszatérés, és mivel mi eredendően a szabad puszták lovas népe vagyunk, elsősorban nem helyhez kötött, lerombolható monumentális építményekben örökítjük tovább az értékeinket, hanem a hordozható kicsikben, de legfőként a szellemi javakban: a nyelvünkben, irodalmunkban, táncainkban, zenénkben, népművészetben, hagyományokban, a történelemben,

ezeket pedig versailles-i kastélyok puccos termeiben sem vehetik el tőlünk.

Aki pedig úgy érzi, hogy ez a szemlélet nem kellően objektív és távolságtartó, annak figyelmébe ajánlom Padányi Viktornak a Dentu-Magyaria előszavában írt gondolatát: „Egy egyetemes történettudomány, amelynek a puszta igazságkeresésen kívül más célja is van, abszurdum. De egy nemzeti történettudomány, amelynek a puszta igazságkeresésen kívül más célja nincs, szintén az.

(Nyitókép forrása: Novák Katalin Facebook-oldala)

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 229 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
ToIeranciaterror
2024. január 16. 22:23
"Nem tudom, vajon megtörtént-e a fenti jelenet, egy kicsit életszerűtlennek érzem..." Biztosan nem történt meg, mert az iszlám tiszteletben tartja a vallásszabadságot, bármit hazudozik is össze erről a nyugati média.
Zokni
2024. január 16. 20:25
“Vallási, hitbéli meggyőződést tényként közölni hatalmas butaság...” - írja prexcv3jg7 (de miért pont hét?) eftárs. Persze. De az is, hogy Szerző olyan status quo-n kesereg, amit sem jog-, sem igazság szerint nem lehet megkérdőjelezni. Ráadásul külön szánalmas ez a ”…ki nem ugrál büdös román…” mentalitást erősítő értelmetlen lelkizés. Ez a szélsőjobbos hiszti.
Zokni
2024. január 16. 20:08
“…Nyilvánvalóan soha nem fogjuk tudomásul venni a jelenlegi status quo-t, amiképpen az apa férfi, a 2x2 négy, a világot pedig az Isten teremtette, bármit állítsanak ezekről fura kis zöld emberkék….” - írja a kliens. Sztem ne beszéljen többes szám első személyben. Mert ha volna olyan honfitársunk ezzel a véleménnyel, aki politikailag nem elfogult a kurzus mellett, és közvetlenül nem jut hozzá általa vélt vagy valós előnyökhöz, akkor az is elterjedhetne a magyarokról, hogy még az egyszeregyet is kiverte a fejükből a köpcös zsebdiktátoruk. A többi meg - mint ez a fityma is - azt hozza fel nyilván mentségéül, hogy hülyék azért nem vagyunk, ezért akár hülyeségeket is kimondhatunk és leírhatunk.
gacsat
2024. január 16. 19:39
Bár nekünk természetesen fáj, de Székelyföldö és Nagyváradon kívül Erdély jogosan van Oláhországban. Azé a föld, aki teleszüli. És közben ne felejtsük el, hogy a nálunk ájulva tisztelt magyar főnemesek, Bánfiak, vagy Hunyadiak telepítették tele Erdélyt oláhokkal. Engedelmesebb rabszolgák voltak. Olyan hegyoldalakat is megműveltek, ahová magyarok már nem mentek.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!