Belebukhatnak a kétfarkúak abba, hogy a viccpártok követői humorban nem ismernek tréfát?

Nyitókép: a kétfarkúak egyik plakátja (fotó: MTI/MTVA/Róka László)

A viccpártokra „alighanem az jelenti a legnagyobb veszélyt, ha a hatalom birtokosává válnak, és kénytelenek osztozni a felelősségben” – állapította meg egy elemzésében Paár Ádám politológus néhány évvel ezelőtt. Paár ezt az izlandi Legjobb Párt történetére alapozta, melynek színeiben az eredetileg színész-humorista Jón Gnarr 2010-ben Reykjavík polgármestere lett.  

„A 2010-es reykjavíki választási eredmény egyértelműen egy protest érzületet fejezett ki, és azt szolgálta, hogy a választók megbüntessék a nagy pártokat, mindenekelőtt a Függetlenségi Pártot, amelyet felelősnek tartottak a pénzügyi válságért” – írta ezzel kapcsolatban a politológus. Gnarr sikere után azonban hamar felmerült a kérdés, megőrizheti-e egy viccpárt a karakterét és hitelességét, ha hatalomra kerül?

„Tulajdonképpen az izlandi viccpárt is válságba került a reykjavíki sikerrel: Jón Gnarr komolyan vette a főpolgármesteri feladatot, ám ezzel éppen a viccpárti karakter szűnt meg. Gnarr sokáig szerepelt a címlapokon, ám miután a reykjavíki főpolgármester lett, a világsajtó érdeklődése csökkent iránta. Ennek oka lehetett, hogy városvezetőként Gnarr óhatatlanul is unalmasabbá vált, továbbá azzal, hogy Izland lassan kilábalt a válságból, maga a szigetország is kicsit érdektelenné vált. Gnarr a gyakorlatban a szociáldemokratákkal közösen kormányzott, és nem vállalta a második ciklust. A Legjobb Párt Gnarr ciklusának végén, 2014-ben kimondta feloszlását” – foglalta össze a viccpárt történetét Paár.

Mindebből pedig azt a következtetést szűrte le, hogy a „rendszer fogaskerekévé válni politikailag kockázatos, mert egy párt nem őrizheti meg az ártatlanságát, ha közpénzekről kell döntenie, és az egyeztetnie kell az állampolgárokat érintő ügyekről az ellenzékével. 

Ha mindez igaz, akkor a honi viccpárt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) nagy hibát követ el azzal, hogy egyre sikeresebben hajt hatalommal és felelősséggel járó pozíciókra.

Vagy mégsem?

Igen, tényleg professzionalizálódnak a kétfarkúak, de úgy tűnik, nagyon ügyesen csinálják

Az MKKP társelnökei az elmúlt években – viccpárti mércével – komoly politikai pozíciókkal rendelkeztek, Döme Zsuzsanna alpolgármester volt Ferencvárosban, míg Kovács Gergely Hegyvidéken ült a képviselő-testületben.

Kovács Gergelynek ráadásul a hegyvidéki baloldali előválasztást nemrég sikerült óriási fölénnyel megnyernie. Igaz előtte még a párt tagsága majdnem meggátolta ebben, hiszen nem támogatták, hogy elinduljon az előzetes megmérettetésen. Ezek után a két társelnök beadta a lemondását, amit a tagság nem fogadott el, végül pedig mégis rábólintottak, hogy Kovács elindulhasson az előválasztáson. 

– vélekedett Kiszelly Zoltán politológus a Mandinernek nyilatkozva.

Mint mondta, a viccpárt is alapvetően a protestpártok közé tartozik, így nem feltétlenül arra készül, hogy hatalomra kerül, inkább arra, hogy kifejezze a hatalom megszerzésére törekvő hagyományos pártokkal szembeni elégedetlenséget.

Az elemző szerint ezért aztán, ha egy viccpárt hatalomhoz vagy akár csak egy mandátumhoz jut, könnyen követ el olyan hibákat, amelyekkel elidegeníti támogatóit. Csakhogy a kutyapárt – mondta Kiszelly – elébe ment ennek és tudatosan elkezdett professzionalizálódni, így nem követik el azokat a hibákat, amelyeket más viccpártok politikusai hatalomba kerülve elkövettek.

Ezt a buktatót tehát a politológus szerint sikerül elkerülniük, de mi a helyzet a többi csapdával?

Az elemző szerint például a viccpártok gyakran egyszemélyes formációk és azok is maradnak. Ám a kutyapárt tudatosan épít több karaktert egyszerre, hiszen alapból társelnöki rendszert működtetnek, ráadásul vannak időről időre visszatérő „szereplőik”, mint például „A Csirke”, akit jószerivel az egész ország ismer.

Egy másik nehézség Kiszelly szerint, amellyel a viccpártoknak folyamatosan meg kell küzdeniük, hogy kicsi a tagságuk. Az elemző szerint épp ezért a viccpártok mind médiapártok is egyben, azaz folyamatosan fel kell hívniuk magukra a média figyelmét, ezért fontosak számukra a figyelemfelkeltő akciók. Kiszelly szerint 

Az elemző erre a baloldali előválasztással kapcsolatos „balhét”, hozta fel példaként. 

– fogalmazott. 

Erre pedig azért volt szükség Kiszelly szerint, mert a kutyapárt azoknak a szavazataira számít főként, akiknek az egész politikai elittel, tehát a kormánnyal és az ellenzékkel egyaránt bajuk van.