A teológus pápa portréjához

2013. február 25. 11:03
Szabó Ferenc
Vatikáni Rádió
Köztudott, hogy Joseph Ratzinger, a fiatal teológusprofesszor a II. Vatikáni zsinaton Frings kölni bíboros érsek „tanácsadójaként” szakértőként szerepelt.

Miután 1981-ben Joseph Ratzinger a Hittani Kongregáció prefektusa lett, a II. János Pál alatti teológus-kontesztálások idején a vádak özönét zúdították rá: »főinkvizítor«, »páncélbíboros«, »restaurátor«: vagyis a zsinati megújulást fékezi, a zsinat előtti állapotokat akarja visszaállítani. És ezeket a jelzőket megismételték, amikor 2005-ben pápává választották. Talán a leghevesebb kontesztálás volt 1989-ben az ún. »Kölni Nyilatkozat«, amelyet 163 nyugat-német, svájci, osztrák és holland teológus írt alá, akik – Hans Küng vonalában – a római teológiát, a Hittani Kongregáció gyakorlatát és a Római Kúria döntéseit bírálták. A kontesztálás továbbgyűrűzött: francia és francia nyelvű belga és svájci teológusok (157-en) tiltakozó levelet intéztek Ratzinger bíboroshoz. Mindezeket átéltem, ismertettem a nyolcvanas években, mint a Vatikáni Rádió munkatársa.

Tény az, hogy Joseph Ratzinger álláspontjában változás történt a szélsőséges kontesztálások, a progresszívek zsinatértelmezései hatására. Egyébként ilyen változást figyelhettünk meg pl. Henri de Lubac vagy Hans Urs von Bathasar megnyilatkozásaiban is, akik pedig nem tartoztak a konzervatív teológusokhoz. (Balthasar könyvet írt a »Róma-ellenes komplexusról.«) De itt adjuk át a szót Ratzinger bíborosnak, aki 1996-ban, a Peter Seewaldnak adott interjúban (A föld sója, 59-62) elmondta: szerinte – és sokak szerint - a zsinati várakozások nem teljesültek.»Manapság elsősorban a „progresszív” emberek beszélnek az „Egyház teléről”«. Tagadhatatlan, nem jött el a kereszténység új órája, hanem sok elpártolás következett be – a néhány jó kezdeményezés mellett. Miért történt ez?

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában