A büntetés szülői tehetetlenség!

2018. január 29. 9:06

Cserey Miklós
családháló.hu
Akkor büntetünk, ha olyan dolog történt, amire nem számítottunk, amivel nem tudunk mit kezdeni, amit régóta nem tudunk más eszközzel megoldani.

„Mint ahogy sok más kérdésben, a saját tapasztalataink, a családból, az ismeretségi körből hozott minták az alapvetően meghatározók. Sokan mondják, hogy én is kaptam pofont, és mégis rendes ember lettem, de biztosan mindenki fel tudja idézni, hogy egy-egy esetben mit érzett. Egyetértett-e azzal, amit büntetésként kapott, ennek hatására elgondolkozott-e azon, hogy miért kapta a büntetést, és legközelebb mit csinálna másképpen, vagy csak túl akart lenni az egészen, a »hegyi beszéden«, a szülői prédikáción.
A legsúlyosabb büntetés a szeretet,- kapcsolat megvonás

»Nem beszélek veled«, »nem vagy a gyerekem«, »nekem ilyen gyerek nem kell«.

Ennél enyhébbnek tűnik, de ugyanilyen, »na, most menj be a szobádba és gondolkozz el azon, amit csináltál, s gyere vissza, ha végiggondoltad«.

A büntetés azt váltja ki a gyerekből, hogy megpróbálja eldugni, elrejteni, amit csinált, esetleg letagadni, rossz esetben ő lép ki a szülővel való kapcsolatból, gyorsan bevonul a szobájába, későn jön haza, stb. A büntetéssel nem lehet pozitív viselkedés változást elérni. Amikor a gyerek rossz jegyet hoz haza az iskolából, akkor a büntetés gyakran az Internet használat, a játékok megvonása és helyette tanulnia kell. Ritkán látjuk, hogy a gyerek ettől belátja, tényleg jobb dolog tanulni, mint játszani, chatelni, abba is hagyom az egészet.

A büntetés annyiban hat a viselkedésre, hogy a gyerek a büntetést igyekszik elkerülni, s ennek megfelelően változtat a viselkedésén. Ettől nem lesz motiváltabb a tanulásban, nem fogja jobban szeretni a nagymamát, és nem fog többet önként segíteni a házimunkában, nem fogja többet és szebben takarítani a szobáját.

Akkor büntetünk, ha olyan dolog történt, amire nem számítottunk, amivel nem tudunk mit kezdeni, amit régóta nem tudunk más eszközzel megoldani.

A büntetés, szülői tehetetlenség! A büntetés a szülői hatalomról, a hatalommal való visszaélésről szól, arról, hogy bármit megtehetek veled!
Akkor semminek ne legyen következménye?

De, igen, legyen! Legyen, és következménye legyen. A következmény az, ha előre megmondjuk, akár megállapodunk, hogy milyen történésnek mi lesz a következménye.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tehát ha előre megmondjuk, hogy bizonyos esetekben a szobába küldjük a gyereket, akkor az már jó büntetés? Az már nem "azt váltja ki a gyerekből, hogy megpróbálja eldugni, elrejteni, amit csinált, esetleg letagadni, rossz esetben ő lép ki a szülővel való kapcsolatból, gyorsan bevonul a szobájába, későn jön haza, stb. "

Megint egy lebegő filosz...
Megboldogult Ranschburg Jenő mondott ilyeneket, aztán egy ismerős épp abban a gyermekrendelőben várakozott, ahol a nagy tekintélyű pszichológus próbálta válogatott módszertani eszköztárral kordában tartani renitens és hisztis gyermekét. Aztán a dolognak egy jól irányzott apai pofon vetett véget, jelezve hol a vége a szivárványos nevelési elveknek.

A nem fegyelmezett gyerekből lesznek az antiszociális bűnözők. A fegyelmezés létfontosságú a gyerek szemszögéből. Ha nem tanul meg együtt játszani másokkal, akkor ki fogják közösíteni, márpedig ahhoz, hogy együtt játsszon a többi gyerekkel, ahhoz az kell, hogy ne legyen végtelenül önző.

A fegyelmezés módján lehet vitatkozni, de a létjogosultságán nem hogy nem hasznos, hanem egyenes káros. Ez a fickó egy idióta.

3 gyerekünk van. Elég jól tudom, hogy az úgynevezett "büntetés" legalább annyira fáj nekünk, mint nekik. Ezzel együtt természetesen a kiszámíthatóság fontos a gyereknevelésben.

Magyarázd el egy nyeretlennek az elektronok káros hatását a szervezetėre nézve, amikor a konnektorba dugdossa a gémkapcsot...

Na ennek sincs gyereke...

Buntetes is kell (ami nem a fizikai bantalmazas, nem a fajdalommal valo buntetes), meg jutalmazas is, a kettovel egyutt lehet hatast elerni. A gyerek issza meg a levet ha nem jelolik ki a korlatait.

Pedig ha kicsit távolabbról nézed, így van. A közlekedésben arra a józan belátásra apellál az államhatalom, hogy mindenkinek jobb, ha betartjuk a szabályokat, és az esetek többségében ez meg is történik, rendőr nélkül is.

A büntetés már a végső eszköz, ha a józan belátás valamilyen okból nem születik meg, és mégis szabályt szegsz.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés