Egyre több gyereklányt adnak férjhez Kelet-Afrikában

2018. június 28. 8:08
A konfliktusok és klímaváltozás miatt is nő a gyerekházasságok száma Kelet-Afrikában.

A konfliktusok és a klímaváltozás miatt egyre több szülő cseréli el lányait haszonállatra Kelet-Afrikában, általában tehenekre és kecskékre – számolt be szerdán a térségben tapasztalt tendenciákról a Thomson Reuters Foundation közhasznú hírszolgáltató.

Fokozatosan növekszik a gyermekházasságok száma a háború sújtotta Dél-Szudánban és a szárazság sújtotta Kenyában. A túlélés érdekében sok szülő tehenekért és kecskékért adja férjhez lányait – közölte a Girls Not Brides nevű, a fiatal lányok jogait védő szervezet.

A csoport rámutatott: az afrikai kontinensen található kilenc ország abból a tízből, ahol a legtöbb kiskorút házasítják meg. Az ilyen korai házasságkötések hátterében általában hagyományok, családi kapcsolatok, házasságon kívüli terhesség vagy szegénység áll. A jogvédő csoport rámutatott: a régóta zajló konfliktusok és a klímaváltozás is azonban hozzájárult a gyerekházasságok számának növekedéséhez, az ENSZ adatai szerint Dél-Szudánban a 18 éven aluli lányoknak immár 52 százalékát adták férjhez, míg 2010-ben ez az arány még csak 40 százalék volt.

A szülők nagy része a gazdasági nehézségek miatt dönt úgy, hogy megpróbálja csökkenteni az „éhes szájak számát” azzal, hogy lányaikat gyerekként férjhez adják. Bár a világon fokozatosan csökken a gyermekházasságok száma, évente még mindig 12 millió kiskorú lányt adnak férjhez, aminek gyakran katasztrofális következménye van egészségük és iskolázottságuk szempontjából.

Dél-Szudánban 2013 óta tart a polgárháború, milliók váltak földönfutóvá, miközben az infláció és a olajtermelés visszaesése miatt ugyancsak milliókat sújt éhínség. A konfliktussal járó gazdasági nehézségek miatt azonban a lányok „ára” is felment. Szüleik akár 300 tehenet is kézhez kaphatnak hozományként. Békeidőben átlagosan 30 tehenet „ér” egy lánygyermek - mondta Dorcas Acen, a CARE International jogvédő szervezet szakértője.

Acen kifejtette: amikor egy lány eladósorba kerül, a férjjelöltek lényegében megjelennek egy adott méretű gulyával, és egymásra licitálnak a lány „kegyeiért”. Lényegében az kapja meg a lányt, aki a legtöbb szarvasmarhát ajánlja érte. Millicent Ondigo, az Amref Health Africa munkatársa közölte: Kenyában a maasi és samburu félnomád népcsoportok számos tagja cserélte el lánygyermekét haszonállatokra a tavalyi szárazság miatt, amely hatalmas pusztítást végzett az állatállományban. Úgy fogalmazott: mivel a kecskék száma csökkent, a szülők már négy-öt jószágért kiházasítják gyermekeiket.

Szakértők szerint a kiházasításnak is vannak különböző időszakai, amikor „megéri” a fiatal lányokat férjhez adni. Szárazság idején sokkal nagyobb a hozomány, ráadásul sokkal nagyobb annak esélye, hogy lányukat egy náluk jóval tehetősebb férj fogja eltartani.

(MTI)

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Aligha lehet emberi méltóságról beszélni olyan lények kapcsán, amelyek a gyerekszám csökkentése helyett úgy akarnak a nyomortól megszabadulni, hogy a gyerekeiket elcserélik kecskére. Ám a vevő oldaláról nézve sem jobb a helyzet. Milyen életfelfogást, értékrendet mutat az, ha valaki azért halmoz fel, hogy vaginát vásároljon magának?

A mi civilizációnkban is vannak példák állatias szexuális magatartásra, arról azonban nincsenek információink, hogy valaha ehhez hasonló szintre süllyedt volna egész közösségek értékrendje. De ha megesett volna is, az bizonyos, hogy ilyennel soha nem éreztek és vállaltak szolidaritást más közösségeink. Ahogy elképzelhetetlen, hogy szolidaritást vállaljunk kannibálokkal, pedofilokkal, rokonokkal és állatokkal szexuális viszonyt folytató emberi lényekkel.

Miért is kellene most elismernünk a lányokat kecskére cserélő lények emberi méltóságát, s miért kellene szolidaritást tanúsítanunk emberi lények olyan szerveződései iránt, amelyek elemi szinten sem mutatnak képességet és hajlandóságot arra, hogy a környezetükkel egyensúlyt teremtsenek? Miért kellene megakadályoznunk azt, hogy az ilyen életfelfogás szintjén vegetáló emberi lények a magasabb civilizáció előtti évezredes gyakorlat szerint ezentúl is egymás megölésével tegyék lakhatóvá a saját világukat? Ahogy az antropológusok belátják, hogy az őserdők mélyén élő "ősemberi" közösségeket legjobb békén hagyni, és távol maradni tőlük, mi miért nem látjuk be ugyanezt a mi civilizációnktól sok évszázados fejlődési távolságban lévő más civilizációkról?

Rasszizmus ez? Bizonyára. Bűn? Lehet. És az nem bűn, ha ide engedjük őket és a saját normáinkat félretolva, nekik megengedjük, hogy továbbra is gyereklányokkal kereskedjenek, kimetsszék a klitoriszukat és egyéb kulturnyalánkságokat műveljenek? És, ha bezárjuk őket ezért, s tudomásul vesszük, hogy miután kijönnek a börtönből bosszút állnak rajtunk és a gyermekeinken - az nem bűn? Kérdezem ezt azoktól a nagy filantrópoktól (TGM és a hasonszőrűek, vagy pápa őexcellenciája), akik szerint egyéb feladatunk sincs az életben, minthogy a lányokat kecskére cserélő embertársainkat szeretetre és emberi méltóságra nevelgessük, s közben keményen dolgozzunk azért, hogy eltartsuk őket és szexuális élvezeteik bőven termő gyümölcseit.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés