A lecke, amiből nem tanul az EU

„Az alkotmány nem tiltja meg egyik szövetségi állam polgárainak sem, hogy engedélyezzék vagy tiltsák a terhességmegszakítást. Roe és Casey megsértették ezt a hatáskört. A legfelsőbb bíróság hatályon kívül helyezi ezt a döntést, és visszaadja a döntés jogát a nép és választott képviselői kezébe.”

Egyszerű és tiszta, mentes a jogászi szak­zsargontól az amerikai legfelsőbb bíróság döntése. Be kell vallanom, ez a mondat visszhangzott a fejemben, amikor a Roe kontra Wade ítélet hatályon kívül helyezését eredményező Dobbs kontra Jackson Women’s Health Organization ügyben hozott ítéletről olvastam. Igen, tudom, ennek az esetnek az abortuszról kellene szólnia, és arról is szól. A pro life mozgalom hetedhét országra szóló sikere ez minden kétséget kizárólag. Ennek ellenére nem tudtam megállni, hogy ne olvassam át az ügyet az „EU-s szemüvegemet” feltéve is. Arra a szomorú következtetésre jutottam, hogy bárcsak az Európai Unió Bírósága (és akár az Emberi Jogok Európai Bírósága is) olyan tisztán látó és következetes gondolkodású lenne, mint az amerikai legfelsőbb bíróság.

Gyakran mondogatom a diákjaimnak, hogy ne vonjanak párhuzamot az USA (egy valódi ország) és az EU (egy huszonhét államból álló jogi és politikai ufó) között. Így elnézést kell kérnem tőlük és az olvasóktól is, mert ma éppen ezt fogom tenni. Meglátásom szerint az ítélet legfőbb hozzáadott értéke jogi értelemben az, hogy három alapelvre mutat rá, amely legalább olyan fontos, mint amilyen gyakran hallgatni szoktak róla. Először is: a bírák, azok bírák, nem pedig jogalkotók, a munkájuk a jogszabályok értelmezése, nem a törvényhozás. Másodszor: kifejezett felhatalmazás nélkül nem lehet és nem is szabad hatásköröket központosítani. Harmadszor pedig: a bírói aktivizmus helyett a semlegesség kellene hogy egy legfelsőbb bíróság alapállása legyen.