Néhány éve jelent meg az akkor nyolcvankilenc éves Edith Eva Eger A döntés című könyve, amelyben a kassai származású, hét évtizede az USA-ban élő klinikai pszichológus a saját élettörténetén keresztül bizonyítja: van kiút az elme koncentrációs táborából, meg lehet szökni a mégoly szörnyű múlt elől is. A holokauszttúlélő Eger a szokásos memoárokon messze túllépő, sodró lendületű, egyszerre nagyon izgalmas és okos kötete elsőre nehezen képzelhető el adaptált formában, nem véletlen, hogy a szöveget színpadra alkalmazó Székely Csaba is inkább a mű első felére koncentrál, az Auschwitzban töltött egy évvel a középpontban. A kétszemélyes előadás persze nemcsak az alapjául szolgáló írás miatt vonzhatja a közönséget, hanem mert a Csányi Sándor – Tenki Réka házaspárnak ez az első közös színházi munkája. A hasonló próbálkozások, mint például Rezes Judit és Szabó Győző Loveshake című nyilvános párkapcsolati terápiája, általában nagy hatással vannak a nézőkre, nyilván a mögéjük képzelt bulvárfaktor miatt is. Nincs ez másként most sem, igaz teljesen más okból: a katartikus zárómonológ alatt a mellettem ülő idős hölgy folyamatosan a könnyeit törölgette. Ez Edith Eva Eger és a három alkotó közös érdeme – a rendező és több karakterszerepben is feltűnő Csányi Sándor állítása szerint mintha egész eddigi életében erre a szövegre várt volna –, de a legnagyobb terhet természetesen Tenki Réka viszi. Ő az Egyasszony című monodrámában már bebizonyította, milyen jól áll neki az eszköztelen színpadi egyedüllét, és ezúttal talán még nagyobb lelki ívet jár be, a haját hol összefogva, hol kiengedve ugyanolyan hiteles pajkos-szerelmes fiatal lányként, mint táncoló rabként Mengele előtt vagy élőhalottként a hullák között fekve. A döntés a komor téma ellenére – főként Csányi beugrásainak köszönhetően – ráadásul nem fél időnként vicces lenni, talán ezzel is aláhúzva a felszínen közhelyesnek tűnő, de nagyon is megérlelt és többek közt a posztraumásstressz-kezelésben világszerte sikerrel alkalmazott egeri gondolatot. Vagyis hogy történjen veled bármilyen szörnyűség, vegyen körül bármilyen gonoszság, ha túléled, a jövő már tényleg csak rajtad múlik: „Nem tudjuk, hova tartunk, nem tudjuk, mi fog történni, de senki sem veheti el tőled azt, amit a fejedbe raksz. […] Te döntesz. Arra figyelsz, amit elvesztettél, vagy arra, ami még megvan.”
(A döntés. Tenki Réka és Csányi Sándor előadása. MOM Kulturális Központ)
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Kilenc nap, tizenhárom társulat, húsz előadás. Június 1. és 9. között újra Jelen/Lét fesztivál a Nemzetiben, ahol a hazánkban élő nemzetiségi színházaké a főszerep. Cigány, szerb, német, szlovák, örmény társulatok villantanak fel egy-egy szeletet jellemzően a saját történeteikből és kultúrájukból.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.