Írta: Jásdi István üzletember, csopaki borász
Ötvenévenként egyszer nem spórolunk. Így hetvenen túl – úgy számítjuk – amúgy is kitartanak a ruháink, bútoraink, eszközeink. ú
Velencébe valahogyan úgy kéne utazni, mint a régi angol filmeken
– hálókocsival.
Párás hajnalban átvonatozni az ébredező északolasz hegyi falvakon, és reggel megérkezni a Canal Grande partjára… Aztán kiderült, hogy hálókocsi se Budapestről, se Bécsből nem közlekedik már Velencébe. Hatszemélyes couchette-tel pedig kevésbé romantikus a tizennégy-tizenöt órás út. Marad akkor a hatórányi autózás Szlovénia felé, autópályán a szántódi komptól a Piazzale Roma emeletes parkolóházáig. Azt is erősen elhatározzuk, hogy minden vacsora után leülünk a Szent Márk téri Florian teraszán, és prosecco mellett szalonzenét hallgatunk, mint kétszáz éve minden idelátogató Lord Byrontól George Sandig és Alfred de Musset-ig. Legalábbis így írja Szigethy Gábor Utazás Velencében című útikönyvklasszikusában.
Szikrázó napsütésben érkezünk. Amikor a szállodából kilépünk a szűk utca forgatagába,
Velence, a „legfenségesebb város” ott van a randevún.
ott van a randevún.Talán a szokottnál is csillogóbb a vénasszonyok nyarának fényeiben. Tömeg hullámzik az Accademiához vezető utcákon, a csatornák felett ívelő hidakon. Hangos amerikaiak, kíváncsi távol-keletiek töltik meg a kávézók és éttermek teraszait, sorok várakoznak a gondolákra. Európaiból kevesebb van – valószínűleg a fűtésre spórolnak.
Persze csak a turisták kedvenc útvonalairól kell letérni, hogy ötven méterrel arrébb csöndre és békére találjunk. A Calle larga de l’Ascensionon megtaláljuk Garibaldi alezredesének, Winkler Lajosnak a Kossuth-szakállas portréjával ékes emléktábláját. A Rialto mögötti Szent Szilveszter-templom falán a Dalmát Történelmi Társaság állított 2013-ban táblát, amelyik arra emlékeztet, hogy a Magyar Királyság 1409-ben itt írta alá a Záráról és Dalmáciáról Velence javára lemondó szerződést.
Voltak idők, amikor a vízre épített város és a Magyar Királyság tényező volt Európában.
Másnap gondolába szállunk a Hotel Bauer előtti állomáson. Gondolierénk bravúrosan manőverez a keskeny csatornán mindkét irányban sűrű forgalomban. Mesél Velence Attila támadása utáni alapításáról, a város 425 hídjáról és szigeteiről. Muranói lakosként mindent tud a város történelméről és titkairól.