Van amiben még az Európai Bizottság szerint is sikertörténet lett Magyarország az uniós tagállamok között
Egy olyan rendszer lett sikertörténet, ami 2010 előtt nem volt hatékony, azóta pedig az EU legjobb gyakorlatává vált.
A kormány kiemelten támogatja azokat a vállalkozásokat, amelyekben megvan a regionális vagy globális multivá válás lehetősége – fogalmaz György László. A gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért és a Tanítsunk Magyarországért program koordinációjáért felelős kormánybiztossal hazánk gazdasági kilátásairól és a lehetséges kitörési pontokról beszélgettünk.
Matus Tibor és Révész Béla interjúja a Mandiner hetilapban
Hogyan látja Európa és azon belül Magyarország idei és középtávú kilátásait?
Niels Bohrnak tulajdonítják a mondást, hogy „az előrejelzés bonyolult dolog, különösen, ha a jövőre vonatkozik”. Ha kortársunk lenne, talán azt is hozzátette volna, hogy különösen 2023-ban Kelet- és Közép-Európában. Térségünkben minden vágyvezérelt gondolkodó abban reménykedik, hogy a háború mielőbb véget ér, a szankciós nyomás enyhül, és visszatérhetünk a relatíve olcsó energia korába. Ezzel szemben a legvalószínűbb forgatókönyv a háború elhúzódása. Az USA és az EU energiaköltsége között eddig is kétszeres volt a különbség az utóbbi kárára, ez a háborúval és az energiaszankciókkal öt-hatszorosra nőtt. Ha véget ér a háború, és megvalósul a zöldátállás, akkor is legalább három-négyszeres marad a különbség. A cseppfolyósított földgáz határköltsége 35-40 euró körül várható, hiszen a cseppfolyósítás, a tengeri szállítás és a visszagázosítás önmagában 15-20 euróba kerül megawattóránként, durván kétszer annyiba, mint amennyiért Európa és benne Magyarország évtizedeken keresztül kapta a gázt. Márpedig
a megújuló energiaforrásokhoz pedig jelentős tárolókapacitások kiépítése szükséges, ami ugyancsak drágábbá teszi Európa energiaellátását.
Mennyire éri meg a megújuló forrásokra támaszkodni a jövőben?
A zöldátállás, ha sikeres lesz is, nem teremti meg az Európai Unió stratégiai szuverenitását, ugyanis a szükséges nyersanyagok zöme Európán kívüli szereplők kezében van. A réz, a nikkel, a lítium, a kobalt és a ritkaföldfémek területén megkerülhetetlen szereplő Kína, a globális feldolgozás egyharmad– kilenctized részét felügyeli. Az EU-ra ráadásul nyomás nehezedik Washingtonból, hogy kezdje el felszámolni kínai kapcsolatait.
A másik lehetséges kitörési pont az innováció. Ezzel hogy állunk?
Valóban, az olcsó energia hiányában a tudásra épülő növekedés lehetne a gazdaság húzóereje. Itt is van feladat bőven. Európa jelentős késedelemben van a csúcstechnológiák piacképes alkalmazásában. Nagy figyelmet kapott a McKinsey kutatása, mely szerint az európai nagyvállalatok 40 százalékkal lassabban növekednek és 40 százalékkal kevesebbet költenek kutatásra és fejlesztésre, mint az amerikaiak.
Akkor mégis miben reménykedhetünk?
A kormány a háború és a szankciók okozta nehézségek ellenére is azon dolgozik, hogy folytassa a beruházásösztönzést és munkahelyteremtést középpontba helyező gazdaságpolitikáját. Emellett ott a világban egyre terjedő reshoring, nearshoring és friendshoring jelenségegyüttese. A reshoring annyit jelent, hogy az európai vállalatok visszahozzák Európába a termelés egy részét, a nearshoring, hogy a távoli, elsősorban kelet-ázsiai országok vállalatai a felvevőpiacokhoz közel telepítik a termelésüket, a friendshoring pedig, hogy a beruházók baráti lokációt választanak. Bármennyire is úgy tűnik, mintha temetném az EU-t, még mindig ez a világ egyik legnépesebb és legnagyobb vásárlóerejű piaca közel félmilliárdos népességével és 34 ezer dolláros egy főre vetített bruttó hazai össztermékével. Az EU-ban pedig a közép-európai régió, benne Magyarország az egyik legversenyképesebb beruházási célterület.
A kritikák szerint a külföldi működő tőke itt csak összeszerel, aztán amit megkeres, hazaviszi.
Ez a manapság hangoztatott vád éppen azokból a baloldali körökből érkezik, amelyek eszmei elődjei az 1990-es és 2000-es években kiszolgáltatták Magyarországot a külföldi működő tőkének. A balos kormányok idején ugyanis elherdálták a nemzeti vagyont és a stratégiailag fontos vagyonelemeket. Meg is érkeztünk a következő ponthoz: számos olyan területe van a magyar gazdaságnak, ahol a hazai tulajdon, a hozzáadott érték növelhető és növelendő. Ezek azok a szektorok, amelyek minden sikeres, fejlett piacgazdaságban dominánsan hazai tulajdonban vannak, Ausztriától Franciaországon, az Egyesült Államokon és Japánon át egészen Kínáig különféle beruházásvédelmi eszközökkel védik a cégeket a külföldi felvásárlástól. Döntően olyan szektorokról van szó, amelyek belső piacra termelnek és szolgáltatnak, mint például az élelmiszeripar, az építőalapanyag-ipar, az energiatermelés vagy a kereskedelem. Sokáig élt a dogma, hogy a magyar piacgazdasági átmenet volt a legsikeresebb a régióban a kilencvenes években. A privatizáció, a tulajdonszerkezet területén biztosan nem. Ha a V4-ek átlagához zárkóznának fel a magyar tulajdonú vállalatok hozzáadott értékben, akkor 54-ről 60,3 százalékra, ha a lengyelhez, akkor 61,3 százalékra, ha pedig a fejlett nyugati országok gyakorlatához, akkor 64 százalékra emelkedne a magyar tulajdonú gazdaság aránya. Ebben óriási belső potenciál rejtőzik. A folyamat egyébként 2010 óta tart, a legnagyobb eredményeket az energetika, a bankrendszer, a média és a távközlés területén értük el.
Mondhatjuk, hogy van jó és rossz külföldi tőke?
Tisztában kell lenni azzal, hogy a világexport 80 százalékát a hatszáz legnagyobb globális cég adja. Ha hozzá akarunk férni a világpiacokhoz, ha nagyobb szeletet akarunk kihasítani Magyarországnak, elsősorban rajtuk keresztül tehetjük meg pragmatikusan.
És még hogyan?
Úgy – és ez a harmadik stratégiai lehetőségünk –, hogy folyamatosan keressük a világgazdaságban a támadási és kitörési pontokat, és helyzetbe hozzuk a magyar vállalkozókat, ahogyan ezt minden sikeres és sikerre törő ország teszi. A Samsung az ötvenes években szárított hallal és fűszernövényekkel kereskedett, ma többek között a világ legnagyobb részesedéssel bíró telefongyártója.
Ezért támogatja a kormány azokat a vállalkozásokat, amelyekben megvan a regionális vagy globális multivá válás lehetősége. Azért hajtottuk végre egyetemeink modellváltását, dupláztuk meg a finanszírozásukat, hogy köréjük olyan innovációs ökoszisztémát építsünk, amelyen keresztül az innovatív magyar vállalkozók be tudnak kapcsolódni a globális ellátási láncokba.
Bírjuk ezt munkával, energiával?
Ezek szó szerint a milliárddolláros kérdések. A kormány elkötelezetten dolgozik azon, hogy a szankciós válságból erősebben kerüljön ki Magyarország, és az új világgazdasági korszaknak nyertese legyen. A folyamatban lévő beruházások 2030-ra a mostani rekordszintű, 4,7 milliós foglalkoztatáshoz képest még 500 ezer munkavállalóra támasztanak igényt, és 58 százalékkal több energiára, mint amennyit most felhasznál a magyar gazdaság. Amióta feszes a munkaerőpiac, zajlik és zajlani is fog az átrendeződés a magasabb hozzáadott értéket termelni képes, döntően nagyvállalatok irányába. Ezért is olyan fontos a hazai kis- és középvállalati szektor megerősítése. A koronavírus-válság kitörését követő két évben a 2000 milliárd forintnyi beruházásösztönző támogatás 76 százalékát magyar kis és közepes méretű vállalkozások kapták, a Baross Gábor hitel- és tőkeprogramok elsődlegesen, a Széchenyi- kártya-program kizárólagosan ezt a kört segíti. Az egyetemeinknek is feladatuk, hogy innovációs potenciáljuk és nagyvállalati kapcsolataik révén helyzetbe hozzák a magyar vállalatokat.
Honnan lesz munkaerő?
A belső tartalékok mozgósítására célszerű helyezni a hangsúlyt, ezt pedig döntően azok a kistelepülések adják, ahol viszonylag magas, 54 százalékos a fiatalok középfokon való lemorzsolódása. A Tanítsunk Magyarországért program, amelynek társalapítója és kormánybiztosa lehetek, pont őket segíti. Arra jöttünk rá ugyanis, hogy ezek a gyerekek azért maradnak ki, mert nagy megpróbáltatás számukra tizennégy éves koruk után elhagyni a településüket, beilleszkedni egy új közösségbe, amelyben nem vagy csak korlátozott mértékben számíthatnak a szüleik és általános iskolai tanáraik segítségére. Ezért egyetemista mentorok segítenek nekik hatodikos, hetedikes, nyolcadikos korukban megismerni a munka- és a továbbtanulási lehetőségeket. Folyamatosan szervezünk nekik vállalatlátogatásokat is. Volt olyan gyárlátogatás, amelyre a szüleiket is magukkal hozták, akik azóta ott dolgoznak. Három és fél évvel az első mentorálás kezdete után több mint ezren foglalkoznak közel négyezer- ötszáz gondjaikra bízott általános iskolás diákkal.
Fontos kiemelni, hogy a kormány eddig is sokat tett az iskolaelhagyás csökkentéséért, ennek köszönhetően folyamatosan mérséklődik a lemorzsolódás. A Tanítsunk Magyarországért program, a szakképzés kisegítő programjai, valamint a jelenléten alapuló programok 2030-ig 80-100 ezerrel több munkavállalót adhatnak a gazdaságnak, a környezetükben lévő inaktívak mobilizálásával összesen közel 150-200 ezret. A többi potenciális munkavállaló, ahogyan arra a miniszterelnök utalt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján tartott előadásában, a Kárpát-medencei térből és amennyiben szükséges, szigorú szabályok szerint távolabbi országokból vonható be.
Visszatérve az idei évhez: a Makronóm Intézet a bruttó hazai össztermék egyszázalékos növekedésével számol idén. Optimista, óvatos vagy realista ez a prognózis?
A kormány az elhúzódó háború és a szankciók miatti nehéz gazdasági helyzetben is mindent megtesz azért, hogy kivédje a recessziót, megvédje a családokat és a teljes foglalkoztatottságot. Ezt mások is látják, ezt mutatja, hogy tizenhat elemzőközpontból tizenhárom növekedést jósol – erős lefelé mutató kockázatokkal, amit a háború és a szankciók, az energiapiac, Európa erodálódó versenyképessége és az EU-s források visszatartása jelent. Nem indult jól az év, de
akárcsak a mezőgazdaság. Mindemellett egyenlőtlen lesz térben és időben a gazdaságunk idei növekedése, lesz, aki jól teljesít majd, és lesz, akinek visszaesik a teljesítménye. A második fél év lehet majd erősebb, az elsőben a belső kereslet visszaesése megfoghatja a vállalkozások egy részét. A fundamentumok terén jól állunk, nemcsak a 4,7 millió fős foglalkoztatási szint, hanem a 28 százalékos beruházási ráta is rekordmagas. Minden adva van ahhoz, hogy ha a külső körülmények is engedik, a magyar gazdaság folytassa felzárkózását az európai átlaghoz. Ha már idézettel kezdtem, idézettel is fejezem be. Alexander Fleming szerint „a szerencse csak azokat látogatja, akik kellően felkészültek a fogadására”.
György László
1980-ban született Budapesten. 2012 és 2018 között a Századvég elemzője, vezető közgazdásza. 2018 és 2022 között gazdaságstratégiáért és szabályozásért, 2022. májustól decemberig innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár. December 1-jétől a gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért, illetve a Tanítsunk Magyarországért program koordinációjáért felel kormánybiztosként.
Nyitókép és képek: Ficsor Márton