Skrabski Fruzsina, a kiváló Puzsér Róbert – és Orbán Viktor „egyetlen ígérete”

Néhány napja érdekes közszolgálati cikk jelent meg arról, hogy hogyan viselkedjünk cápatámadás idején. Nem éreztem magamhoz közelinek a témát, mégis rákattintottam. Abban bíztam, hogy hátha mond valami érdemlegeset nekem is, mielőtt elindulok a piacra fermentálni való nyers tejért és uborkáért.

De nem mondott, persze. A cikk szerzője dölyfösen csak azokra gondolt, akik a délszaki tengeri nyaralást megengedhetik maguknak.

Volt viszont a cikkben egy tanulságos videó. A tengerbe beúszó, meggondolatlan orosz turistát cápafogak szaggatják szét rajta, míg az ide-oda dobált testrészek végleg el nem merülnek a hullámsírjukban. (Maradjunk ennél a verziónál, mert a nyelés nem látszik.)

Azért említem ezt az érdekes cikket, mert Puzsér Róbert érdekes cikket írt Skrabski Fruzsináról,

Csak az nem világos egyelőre, hogy ki rángatott és tépett benne kit.

Szóval azt írja: „Skrabski Fruzsina jól emlékezhet arra, mi volt Orbán Viktor egyetlen ígérete a magyaroknak a 2010-es fülkeforradalma előtt: megígérte, hogy számonkéri Gyurcsány Ferencet. Erre az egy ígéretére kapott a magyar társadalomtól kétharmados többséget az Országgyűlésbe, és pont ez nem teljesült. Íme: ennyit ér a jogbiztonság Magyarországon, ennyit érnek a kilőtt szemek, ennyit érnek a megnyomorított életek – akár Skrabski Fruzsina is észrevehetné.”

Az első észrevételem, Róbert, azzal kapcsolatos, hogy Orbán Viktornak miniszterelnökként nem volt tiszte 2010-ben az igazságszolgáltatás, de a „szörnyű diktatúra” persze nagyon is felfejlődhetett azóta erre a szintre...

A másik, hogy a kormányprogram sose jelentett sehol jogi kötelmet, még az NDK-ban sem, pedig ott már a hatvanas években számítástechnikai eszközzel tervezték a népgazdaságot.

Harmadrészt a kormányprogram mint moral concept a kilencvenes években kezdett szublimálni Nyugaton, és a 2000-es években már nálunk is nagyüzemi gyakorlat volt az elsinkófálása, ilyen válság, olyan válság, na ugye. Orbán Viktor pedig, még ha, tegyük fel, sinkófált is, akkor is csak a „majomszokás” hibájába esett, amiről azért neked is lehetnek tapasztalataid (vö. a cementgyár arcú híres színész kocsma előtti kövesútra hívó kibeszélő esetét a sajtónyilvánosságban, XVI. rész).

Mindez persze nem fontos.

Nem mondod, hogy neked ez rá volt írva a szavazólapodra, Róbert?

(Nyitókép: Koszticsák Szilárd / MTI)