Egy teljes élet – Idősebb Bush emlékére

2018. december 01. 09:14

Bush elnök teljes életet élt meg. Megállta a helyét családapaként, üzletemberként, hivatalnokként és politikusként is. Elnöksége alatt az Egyesült Államok történelmi hatalmának zenitjére érkezett, és a világkommunizmus békés legyőzéséért mi, magyarok is hálásak lehetünk.

2018. december 01. 09:14
Rajcsányi Gellért
Rajcsányi Gellért

Kilencvennégy éves korában elhunyt idősebb George Bush, egykori amerikai elnök.

Keresem a szavakat. Nehéz őket megtalálni. Miért is? Talán mert egy szimplán normális karakter volt hazája és a világ politikájában?

Idősebb Bush-hoz semmilyen nagy közéleti avagy magánéleti botrány, kilengés nem kapcsolódik. Nem volt sem egy szegénységből felemelkedő self made man, de nem volt egy gazdag családi örökséget elherdáló, tékozló fiú sem. Nem volt sem forradalmár, sem autoriter alkat. Nem voltak világmegváltó víziói, történelemformáló jelszavai, emlékezetes idézetei sem.

Nem csinált semmi mást, csak tette a dolgát

katonaként, hivatalnokként és politikusként a hazája üdvéért, üzletemberként a vállalkozásai sikeréért, apaként és férjként egy nagypolgári nagycsalád további gyarapodásáért.

George Herbert Walker Bush 1924-ben született a Massachusetts állambeli Miltonban, egy már akkor is nemzedékek óta egyre vagyonosodó és egyre befolyásosabb családba. A New England-i elitben meggyökeresedő Bush család gyermeke a 2. világháború idején, Pearl Harbor hatására a 18. születésnapján önkéntesként jelentkezett az amerikai haditengerészethez.

Repülősként sok tucat bevetésen vett részt, kemény háborús próbatételeket kiállva és túlélve. 

Még a seregben volt és dúlt a háború, amikor feleségül vette 17 éves kora óta meglévő szerelmét, Barbarát. A következő években sorban hat gyermekük született, közöttük egy leendő amerikai elnök. Idősebb George és Barbara 73 éven át voltak házasok, Barbara 2018 áprilisi haláláig – és most George követte őt, alig fél évvel utána.

Bush aztán a Yale diákja lett, ahol tanulmányai mellett kiváló baseball-játékos és csapata kapitánya is volt. Egyetem után családjával Texasba költözött, és a lehető legjobb időben beleugrott az olajbizniszbe, jelentős üzleti karriert futott be.

Még nem volt 40 éves, amikor belépett a politikába is a republikánusok oldalán – akkor, amikor az amerikai Dél még a régi demokraták bázisa volt. 1966-ban szövetségi kongresszusi képviselőnek választották.

Washingtonban a nagypályások közé emelkedett,

nem véletlen, hogy Nixon már az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetévé nevezte ki őt 1971-ben, 1973-ban pedig a Republikánus Párt országos vezetője lett. Miután pedig Kínát is megjárta az USA diplomatájaként, Ford elnök 1976-ban kinevezte őt a CIA igazgatójának. 

1980-ban már elindul az amerikai elnökjelöltségért, de végül Ronald Reagan lesz a republikánusok jelöltje – Reagan viszont jó szimattal megteszi őt az alelnökének és nyolc évet dolgoznak egymás mellett, az Egyesült Államok történetének egyik legnagyszerűbb, felívelő időszakában.

Bush aztán nyolc év alelnökség után, 1988-ban elnyerte a republikánusok elnökjelöltségét, és a választáson tönkreverte a demokraták gyenge jelöltjét, Michael Dukakist, 426:111 arányban győzve az elektori rendszerben.

George H. W. Bush elnökségével a Reagan-féle republikánus, konzervatív-neokonzervatív vezetés 12 évig tudta igazgatni az Egyesült Államok ügyeit és befolyásolni a világpolitikát. 

És még hogy: a világtörténelem és a világ népeinek, köztük a magyaroknak a legnagyobb szerencséjére

ez a határozott amerikai vezetés szisztematikusan minden téren fölébe kerekedett a szovjet rendszernek,

és egyre brutálisabb gazdasági, katonai, nemzetközi politikai – és (pop)kulturális (!) – fölényének köszönhetően Amerika legyőzte a világkommunizmust. 

A politikában és az életmódban. A fejekben és a lelkekben. Háború nélkül, békés eszközökkel.

Három évtized elteltével szerte a világban egyre többen felejtik el ennek a ténynek a jelentőségét és a súlyát. Hogy a hidegháború békésen zárult le. Hogy a népek és a szabadság börtönéül szolgáló kommunizmust legyőzte a szabad világ ereje.

Bush elnök 1989 júliusában Budapesten a magyar ellenzékkel

Ez a szabad világ és annak fő ereje, az Egyesült Államok nem tökéletes, akkor sem volt az. De hogy a hidegháborúban volt jobb oldal és rosszabb, az teljesen bizonyos, ahogy az is, hogy mindannyian, különösen mi, Közép-Európa 40 évig szovjet rabigába zárt népei

nyilvánvalóan azzal jártunk jobban, hogy Amerika győzött.

És ennek az Amerikának az élén 1988 és 1992 között, azokban a sorsdöntő években, hetekben és napokban ez a felelősségteljes, céltudatos és elszánt ember, George Herbert Walker Bush állt. Nyilván nem ő volt egy személyben a kommunizmus legyőzője, hiszen mögötte állt egy világhatalom akkor még teljesen egyértelmű célokat megfogalmazó és megvalósító rendszere; de most képzeljük el, mi lett volna, ha azokban az években egy totojázó Obama vagy egy hebehurgya Trump vezeti az Egyesült Államokat.

Idősebb Bush sok-sok évvel túlélte saját politikai karrierjének zenitjét, békés és hosszú öregkort élhetett meg, jobbára a Maine-beli Kennebunkportban fekvő, szeretett tengerparti birtokán, szeretett felesége mellett, végigélve saját fia nyolc évnyi amerikai elnökségét is. 

Hosszú téli estéken volt mire visszagondolnia: megállta a helyét férjként, apaként, családja gyarapítójaként, üzletemberként, hivatalnokként – és végül a világ vezető hatalmának elnökeként. Mindezt úgy, hogy pont

az ő elnöki éveiben ért az Egyesült Államok az eddigi történelmének zenitjére,

egy példátlan unipoláris világrend vezetőjévé és őrzőjévé válva. 

A kennebunkporti villa és a Bush-dinasztia

George H. W. Bush

a régi vágású fehér, angolszász, protestáns amerikai elit egyik utolsó bölénye volt.

Elnöki utódai, Clinton, az ifjabb Bush, Obama és Trump már egy másik korszakban szocializálódtak, más karaktereket képviseltek – és ha egy mércével mérjük őket az idősebb Bush-hoz, ezért vagy azért mindegyikük leverné azt a bizonyos lécet. 

Az USA mára megváltozott, és változóban van a világban elfoglalt pozíciója is, még ha az elsőségét egy ideig nem veszélyezteti senki, pláne nem a hadászatban. A világpolitika is megváltozott. 1989-hez képest ma már tényleg egy új korszakban, legalábbis annak a hajnalán vagyunk. De az a bizonyos mérce megmarad. A mai kor és a jövő vezetőit is lehet hozzá mérni. Idősebb Bush addig is ott marad az etalonok között.

Tisztelt George H. W. Bush, nyugodjon békében! Köszönjük a szabadságot.

Összesen 105 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bluszkáj
2018. december 02. 10:17
Hát ez nagyon egyoldalúra sikeredett Gellért! Kizárólag a rendszerváltásban játszott szerepe alapján megítélni, törvényszerűen hibás következtetésekre vezet. Ráadásul még ez a "szerep" is erősen ellentmondásos. Nem hozott egyetlen nagy döntést sem ami miatt jó szívvel kellene emlékeznünk rá. Az oroszokat már Reagan legyőzte, ö csak hagyta folyni a dolgokat. És az így is csak szegény naiv Gorbacsovval "sikerülhetett"! Persze ugye, azért közénk is lövethetett volna ;-). A nevéhez köthető új világrendről talán elmondhatjuk, hogy új, de hogy az mennyire lett rend, azt most már elég világosan látjuk. Mára beérett a vetés, és sajnos nem csak ő vetett szorgalmasan, de az általad felmagasztalt családja tagjai is, apja és fiai is szorgosan "veteményeztek". Hogy én se legyek jobb mint Gellért;-), megpróbálom én is egyetlen nézőpontból levezetni a dolgot, Isten bocsássa meg. Legyen ez most a CIA. Valahogy az egész családot ("A titkok családjaként" is emlegetik őket gyakran) penetráns CIA-bűz lengi be... Az apját most hagyjuk... "Tette a dolgát"? Igen, valóban, tette, mint teenager CIA ügynök, majd mint CIA igazgató is. Elnökként is szorgalmasan végrehajtotta annak terveit. Sok "csodás" CIA akcióról tudunk, sokról csak sejtésünk van, döntő része pedig titkosítva van, mint az ő teljes igazgatói tevékenysége is. Nagyszerű, humánus, pozitív, a világot jobbá tevő CIA akcióról nem tudok. Persze lehet, hogy ezt is titkosították... Ellentétben Kennedyvel, semmi nyoma az intellektuális gondolkodásnak, a jóra való törekvésnek, a hibákból való okulásnak, és a korrekciónak. Nem állított le előde által "tervezett" CIA-akciót, és nem vállalta magára nyilvánosan a felelősséget sem soha. Nem akarta a CIA-t ezért "ezer darabra" tépni, és darabjait "a szélbe szórni". Nem rúgott ki elvadult CIA főnököt, a család viszont egy emberként támogatta a kirúgott formális hatalmát elvesztőt további "....keverését". Ez a sok "nem", és a sok igen a rosszra, vallana "a régi vágású fehér, angolszász, protestáns amerikai elitre,ill. annak egyik utolsó bölényére?" Nem hinném... Nem lehet jó egy olyan elnök - még amerikai nézőpontból sem - aki csak egy szűk csoport érdekeinek kiszolgálója. Különösen nem, ha az a csoport a CIA és a mögötte álló erők! "Teljes élet"? A Skull @ Bones-től indulva, az Új Világrenden keresztül öregségére visszatalált Clinton & Co-ékhoz.... Szememben inkább csak (néha tétova) eszköz volt gonosz erők kezében, semmint nagy formátumú politikus. Családjával együtt jelentős felelősség terheli a világban tapasztalható kaotikus állapotokért. Nagyon nagy hiba, egy ilyen embert egyoldalúan piedesztálra emelni. Mert az csak növeli a bajt!
ÁlcanélküliÜrügymutyiszter
2018. december 01. 21:46
A világ szabadkőművesei sorra róják le kötelező kegyeletüket Kennedy közvetett gyilkosa előtt. Végülis... mind egy helyre kerülnek, úgyhogy majd találkozni fognak, mikor az út véget ér mindjájuknak.
figyelő4322
2018. december 01. 19:26
Gorge H. W. Bush mint ember és családapa valóban tiszteletre méltó. Valóban része volt a hidegháború megnyerésében. Viszont oroszlán része ebben Ronald Reagan elnöknek volt. Bush arra tette fel a tetőt, amit Reagan már felépített. Bush segítette hatalomra a New World Order-t, vagyis az Új Világrendet. Ezzel megvalósult a neokonok és neolibek uralma. Ez pedig a neokon, volt Trockista Irvin Kristal "permanent war" ideológiáján alapuló politika, amit Trump is örökölt. Bush, akárcsak Gerald Ford volt elnök a Republikánus párt Rockefeller nevével fémkelzett liberális szárnyához tartozott. Reagan elnököt ímmel ámmal támogatták, Trumpot viszont erősen ellenzik.
navis praetoria
2018. december 01. 18:26
Bush Magyarország szempontjából inkább pozitív, mint negatív szerepet játszott, amennyiben nem állította le, inkább mederben tartotta a rendszerváltozást. Nem vállalt fel rizikót. Ez nálunk azonban sajnos a nomenklatura és "mély állam" (beleértve a médiát) átmentését jelentette a demokráciába, ami az átmenetnek egy sajátos "budapesti" változata. Máshol - Németországban, Csehországban - jobban megszűrték a komprádor "elitet".
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!