Naponta egy lövöldözés, kétnaponta egy-egy robbantás – a békés, nyugodt, jóléti hétköznapok egykori mintaországa hosszú évek óta szenved az erőszakhullámtól. A svéd rendőrség nyilvános adatai kijózanító összképet mutatnak arról, mi történik akkor, ha az eddigi laza migrációs szabályozás és elnéző társadalmi és politikai hozzáállás miatt egy európai országban elszabadulnak a folyamatok.
Soha nem árt leszögezni: mindezektől függetlenül a hatalmas ország tágas vidékein, farmokon, falvakban, kisvárosokban és a nagyvárosok polgári zöldövezeteiben nyilván ma is békében élhetnek a jámbor polgárok. De ez nem teszi nem megtörténtté a svéd nagyvárosok, például Stockholm vagy Malmö főleg bevándorlók lakta, lassan elgettósodó negyedeinek fokozódó válságát.
A svéd rendőrség hivatalos, ellenőrzött, publikált adatai magukért beszélnek.
Idén a mai napig – az év 138. napjáig – összesen 118 lövöldözés történt Svédországban.
Emellett 64 véghez vitt robbantásról szólnak az idei statisztikák, vagyis
gyakorlatilag minden második nap bandaháborús robbantás rázta meg valahol a svéd utcákat.
Egyébként 2022-ben 391, 2021-ben 344, 2020-ban 379, 2019-ben pedig 360 lövöldözés történt az országban. Vagyis Covid ide vagy oda, a svédországi bandák nagy átlagban naponta lövöldöznek egymásra, s minden fogadkozás és biztonsági erősítés ellenére az idei évre is ezek a számok rajzolódnak ki.
Robbantásokból 2022-ben 90, 2021-ben 79, 2020-ban 107, 2019-ben pedig 133 történt Svédországban – tehát egy enyhén csökkenő tendencia fordult meg idén a robbantások számának növekedésével.
A lassan tíz és félmilliós Svédország, ahogy Demkó Attila írja, 2015-ig a legbékésebb európai országok közé tartozott. Ma viszont egyes svéd külvárosok Európa legveszélyesebbjei közé tartoznak.
Összehasonlításul: 1990-ben még 8,5 millió volt az ország lakossága, ami 2005-ben érte el a 9 milliót, 2012-ben a 9,5 milliót, 2017-ben pedig a 10 milliót. Az elmúlt hat évben pedig további közel félmillióval nőtt az északi ország népessége.
2022-ben a Svédországban született gyermekek 30 százalékának nem svédországi születésű volt az édesanyja.
Nem leplezünk le nagy titkot azzal, hogy az egykor – még a huszadik század közepén is – teljesen homogén, helyben őslakos svédek által lakott ország népességének drasztikus növekedése összefüggésben áll az egyre nagyobb tempóra kapcsolt, tömeges bevándoroltatással, az európai munkavállalóktól kezdve a balkáni népeken át a harmadik világból érkező, sokszor menedékjoggal befogadott tízezrekig. Így kerültek például nagy tömegben az Afrika legelveszettebb régiójából érkező szomáliaiak is a világ legfejlettebb és leggazdagabb országai közé tartozó Svédországba.