Latin-Amerika egészen balra csúszott – de győzhet-e most Argentínában az unortodox jobboldal?

Elnököt választ Argentína: az október 22-ei első fordulóban a hivatalban lévő peronista, baloldali populista kormány jelöltje, valamint egy libertárius nézeteiről ismert unortodox professzor jutott tovább, akinek szövetségesei a woke ideológia és az abortusz liberalizációja ellen is küzdenek.

Perón tartós öröksége

1946-ban lépett először hivatalba Juan Perón, s azóta leginkább az ő ideológiája határozza meg Argentína politikai életét: tizenhárom elnökválasztásból tízet peronisták nyertek. A peronizmus egy sajátosan argentin politikai ideológia, amelyet követői haladónak tartanak, de a paternalista, jóléti szociális intézkedéseket konzervatív elemekkel és nagy fokú pragmatizmussal keveri. Sokan egyfajta harmadik útnak tekintik. A peronizmus az új évezredben balra tolódott, főleg Néstor Kirchner és felesége, Cristina Fernández de Kirchner elnöksége alatt, akik támogatták a feminizmust és az lmbtq-törekvéseket. Ez a kirchneri peronizmus a középjobb Mauricio Macri 2015 és 2019 közötti elnökségét leszámítva 2005 óta van uralmon, jelenleg Alberto Fernández vezetésével. A peronizmust a legerősebben az általa vezetett Igazságosság Párt (PJ) képviseli.

A 46 milliós Argentína ma újra mély gazdasági válságban vergődik: a költségvetési hiány 100 százalék felett van. Az infláció 2022 októberében88 százalék, ez év szeptemberében pedig már 138 szá­zalék felett volt. A peso leértékelődésével a szegények aránya 35 százalék fölé került. A korona­vírus-járvány alatt botrány lett a „VIP-oltásokból”, azaz hogy a befolyásos emberek előbb jutottak vakcinához, amiért Fernández ki is rúgta az egészség­ügyi minisztert. A túl sok pénz nyomtatása, a rossz gazdasági beavatkozások, az adóemelések és a hatóságilag befagyasztott árak nemhogy javítottak volna a helyzeten, még rontottak is. A peronistákat és kirchneristákat tömörítő Mindenki Frontja (FdT) kormányzó pártkoalíció elvesztette a 2021-es félidős választást az Együtt a Változásért (JxC) pártszövetséggel szemben. Az elnöki ciklus felénél tartott voksoláson az alsóház felét és a felsőház harmadát választják újra. Az idei államfőválasztás előzménye még, hogy a múlt év végén a bíróság hat év börtönre ítélte Cristina Fernández de Kirchnert az állam kárára elkövetett csalásért.

A két legesélyesebb induló közül az egyik a peronista vonalat továbbvivő, középbalos Sergio Massa, Cristina Fernández de Kirchner egykori minisztere. 2015-ben már indult az elnökválasztáson, 21 százalékkal harmadik lett. Pártja, a Megújulási Front (FR) a JP-t is magába foglaló FdT-utód, az Unió a Hazáért (UP) szövetség tagja. Massa célja „a 21. század peronizmusának felépítése”.

A másik jelölt egy anarchokapitalista fenegyerek, Javier Milei közgazdászprofesszor. Libertárius Pártja (PL) az Előretör a Szabadság nevű jobb­oldali szövetség része. Programja szerint adót és bürokráciát csökkentene, megszüntetné az állam gazdasági beavatkozását, a legtöbb jóléti támogatást, bevezetné a peso helyett a dollárt, és még a központi bankot is felszámolná. Azaz kemény neoliberális, egyben USA-barát politikát csinálna. Milei társadalmi kérdésekben liberális, de jobboldali-konzervatív szövetségesei jobbra tolták, ezért a woke ideológiával és az abortusz liberalizációjával való szembenállás is téma a pártban. Jellemző, hogy a hagyományos konzervatív szempontból liberálisnak számító politikust a The Economist 2022 novemberében szélsőjobboldalinak nevezte. Ez a címkézés nyilvánvalóan gazdasági alapú, és az angolszász világ felfogását tükrözi.

A kampányt egyrészt a gazdaság, másrészt a közbiztonság kérdése uralta, ugyanis a kirchnerizmus idején mindkét téren jelentős romlás volt tapasztalható. 2021-ben Argentína feljutott a huszadik helyre a világ legveszélyesebb országainak listáján – nem meglepő módon az első helyet is dél-amerikai ország foglalja el: Venezuela.

A közvélemény-kutatások vegyes eredményt hoztak. Az október 22-ei első fordulóban a 35 millió választásra jogosult állampolgár 77 százaléka, 27 millió fő vett részt, és legnagyobb részük, 36,7 százalékuk a válságot összehozó baloldali kormány jelöltjére voksolt, Milei 30 százalékot szerzett. A második fordulóban a fő kérdés az, hogy a többi jelölt támogatói ki mögé állnak be. A 24 százalékot elérő harmadik helyezett, a jobbközép-kereszténydemokrata Patricia Bullrich például arra kérte választóit, hogy Javier Mileit támogassák. Lehetséges azonban, hogy ez a választói tömb megoszlik majd. Ez november 19-én fog kiderülni.

Progresszívok, radikálisok és a bástya

Nem sokkal korábban egy másik dél-amerikai országban, Ecuadorban is elnökválasztást tartottak – botrányos körülmények között. Három hét alatt ugyanis három politikust, köztük az egyik elnökjelöltet gyilkolták meg drogbandák. A kábítószer-kereskedelem és a kartellek az előző években erősödtek meg, ezek valószínűleg a nagy mexikói és kolumbiai szervezetek helyi képviseletei – korábban inkább utóbbi két ország volt ismert a kartellekről.

Augusztus 20-án előre hozott elnök- és parlamenti választást tartottak, az elnökválasztás második fordulóját október 15-én rendezték. Guillermo Lasso eddigi államfő két évtized után az első konzervatív elnök volt Ecuador élén, és jelentős gazdaságpolitikai változásokat ért el. A klasszikus liberális gazdaságpolitikát preferálta, de a korona­vírus-járvány alatt a gazdagokra kivetett magas adókból származó bevételből igyekezett enyhíteni az ország gondjait. 2022–23-ban azonban visszaesett a népszerűsége, tüntetések voltak ellene. Indulhatott volna a második ciklusáért, ám nem állt rajthoz, sőt bevetette a muerte cruzada eljárást, ami az elnök lemondatása és a parlament feloszlatása, így előre hozott választás következett. Nyolc jelölt pályázott a székére, s a győztes a banániparból érkező üzletember, a centrista-középjobb irányultságú, 35 éves Daniel Noboa lett.

A polgárháborús időszakból az évek során kilábaló és fejlődő Kolumbiában 2022 végén tartottak elnökválasztást, s a jobbközép Iván Duquét a baloldali Gustavo Petróra váltották a választók. A másik jelölt, a korrupcióellenes platformon induló Rodolfo Hernández Suárez 47 százalékos támogatást tudhatott maga mögött, tehát szoros volt a verseny.

A 2022 novemberét megelőző négy évben Argentínában, Bolíviában, Brazíliában, Chilében, Guatemalában, Kolumbiában, Peruban és Mexikóban is baloldali hatalomátvétel volt. A legnagyobb dél-amerikai országban a tavaly októberi választás eredményeként a Munkáspárt jelöltjeként induló Luiz Inácio Lula da Silva korábbi elnök váltotta a jobboldali Jair Bolsonarot. Chilében 2022 tavasza óta a szélsőbaloldali, egyébként délszláv származású, metálrajongó, tetovált Gabriel Boric az elnök, akinek a világ legprogresszívebbnek szánt, legbalosabb alkotmánytervezetét leszavazta a nép – igaz, most decemberben új alkotmánytervről kell szavazni. Guatemalában ez év júniusában tartottak választást, melyen az országot 1945-től 1951-ig a Forradalmi Akciópárt színeiben irányító elnök fia, a Montevideóban születő, a Jeruzsálemi Héber Egyetemen diplomázó Bernardo Arévalo nyert egy volt first ladyvel, a jobbközép Sandra Torresszel szemben.

Paraguayban áprilisban volt voksolás – ez az ország a jobboldal latin-amerikai bástyája maradt. Itt Mario Abdo Benítezt Santiago Peña váltotta az elnöki székben, ami azt jelenti, hogy folytatódik a jobboldali Nemzeti Republikánus Szövetség – Vörös Párt (ANR-PC) uralma. A névnek semmi köze a marxizmushoz, a formáció értékrendje nemzeti-­konzervatív, gazdaságpolitikája liberális. Az utóbbi hetvenhat évben csak a 2008–2013-as időszakban nem volt hatalmon. Peña már 2017-ben is indult az elnökségért a pártján belül – az ANR-PC domináns helyzetéből adódóan a politikai versenyek jelentős része a szervezeten belül dől el. Akkor alulmaradt Benítezszel szemben a jelöltségért folyó harcban, most viszont utódja lesz az elnöki székben. A kampány főként a gazdasági helyzetről és a korrupcióról szólt, de miután 2022 májusában kolumbiai nászútján meggyilkolták Marcelo Pecci ügyészt, a droghelyzet is témává vált. Paraguay ugyanis jelentős marihuánaexportőr. Érdekes szempont, hogy Santiago Peña Tajvannal kíván jó kapcsolatokat fenntartani, kihívója, a második helyen befutó, baloldali Efraín Alegre lecserélte volna Tajvant Kínára.

Kiszámítható instabilitás

A spanyol baloldali El País napilap azt írja, hogy a Világbank 2 százalékos növekedést várt Latin-­Amerikától 2023-ra, amit elsősorban két ország, Mexikó és Brazília teljesítménye ad. Az amerikai Fitch hitelminősítő és a spanyol FocusEconomics gazdaságelemző társaság szerint nagy gátja a gazdasági növekedésnek a politikai turbulencia, instabilitás – bár, tehetjük hozzá, a térség egy jelentős részében a politika pont hogy kiszámítható. Igaz, Brazíliában Lula da Silvának és tíz hónapos kormányának folyamatosan esik a támogatottsága: augusztusban még 60 százalékos volt az elégedettség, októberben már csak 42 százalékos. És minden más mutatót tekintve is csökkent Lula népszerűsége, mégpedig a gazdasági bajok miatt.

A kontinens nagy részét tehát a baloldal vezeti, Venezuelában és Nicaraguában pedig egyenesen baloldali diktatúra van, utóbbi országban a sandinisták az egyházat is üldözik. Jobboldali diktatúra nincs a kontinensen. A latin-amerikai baloldalt a spanyollal összekötő São Paulo-i Fórum, amely a drogkartellekkel sincs rosszban, befolyásos koordináló háttérszervezet lett.