Az ANEEL és az amerikai reaktorokban jelenleg használt urán közötti fő különbség az urándúsítás szintje. A legfeljebb 5 százalékos urán-235 dúsítása helyett az új generációs reaktorok akár 20 százalékos dúsítású üzemanyagot igényelnek. A CCTE néhány évvel ezelőtt megkezdte a meglévő reaktortervek átalakítását, hogy azokban ANEEL-üzemanyagot használhassanak, amely a vállalat előrejelzése szerint már 2024-ben kereskedelmi forgalomba kerülhet. Eközben két évvel ezelőtt az Egyesült Államok Nukleáris Szabályozási Bizottsága (NRC) jóváhagyta a Centrus Energy kérelmét, hogy az Ohio állambeli Piketonban található dúsító létesítményében HALEU-t állítson elő.
Bár az ANEEL nehézvizes reaktorokban teljesít a legjobban, hagyományos forrás- és nyomottvizes reaktorokban is használható. Ami még fontosabb, hogy az ANEEL-reaktorok sokkal gyorsabban üzembe helyezhetők, mint az uránnal üzemelők.
Az ANEEL másik fő előnye, hogy sokkal nagyobb, 55 ezer MWd/T (azaz megawattnap per tonna üzemanyag) nagyságrendű üzemanyagégési sebességet tud elérni, szemben a nyomottvizes reaktorokban használt természetes urán üzemanyag 7000 MWd/T értékével. Ez lehetővé teszi, hogy az üzemanyag sokkal tovább maradjon a reaktorokban, ami jóval hosszabb időközöket jelent az üzemanyag-utántöltés céljából történő leállítások között. Például az indiai Kaiga Unit-1 és a kanadai Darlington PHWR blokk tartja a megszakítás nélküli üzemelés világrekordját 962, illetve 963 nappal.
A tóriumalapú tüzelőanyag más kulcsfontosságú előnyökkel is jár. Az egyik legnagyobb az, hogy a sokkal nagyobb üzemanyagégés több mint 80 százalékkal csökkenti a plutóniumhulladékot. A plutónium felezési ideje rövidebb, körülbelül 24 ezer év, szemben az urán-235-ösével, amelyé valamivel több mint 700 millió. A plutónium már kis dózisban is erősen mérgező, sugárbetegséghez, rákhoz és gyakran halálhoz vezet. Továbbá a tóriumnak alacsonyabb az üzemi hőmérséklete és magasabb az olvadáspontja, mint a természetes uránnak, így alapvetően biztonságosabb és ellenállóbb a magolvadással szemben.
A tórium megújuló energiával kapcsolatos tulajdonságai is lenyűgözők.
A földkéregben több mint kétszer annyi tórium található, mint urán, és Indiában is négyszer nagyobb mennyiségben fordul elő. A tórium az uránhoz hasonlóan a tengervízből is kinyerhető, így szinte kimeríthetetlen mennyiség áll rendelkezésre belőle.
Még februárban a chicagói székhelyű Clean Core Thorium Energy és a Kanadai Nukleáris Biztonsági Bizottság (CNSC) megkezdte a Clean Core ANEEL tórium és a HALEU előzetes engedélyezési felülvizsgálatának tervezési szakaszát, jelezve, hogy előrelépés történt.
Viszont csakúgy, mint a kritikus ásványi anyagok esetében, itt is az lesz a kérdés – ha bebizonyosodik, hogy a tórium valóban kiválthatja az uránt –, hogy az Egyesült Államoknak lesz-e elegendő kapacitása. A tórium, igaz, hogy négyszer-ötször gyakoribb a földkéregben, mint az urán, de ezek a lelőhelyek nem csak amerikai területen vannak – igaz, az Egyesült Államokban is találhatók. A föld egész tóriumtartaléka nagyjából 1,5 és 2 millió tonna közé tehető, és a legjelentősebb lelőhelyek olyan országokban vannak, mint India, Törökország, Ausztrália, Dél-Afrika, Kanada, Norvégia és Brazília.