Szelídített indulatok karácsonykor

2018. december 27. 09:00

Bagdy Emőke
Magyar Idők

Jézuska olyan marad, mint a Mikulás.

„A »mintha valóság« szimbolikus szintjén lelkünket megindító történet az örök megújulást, a megváltottság és megváltás szentségét, minden kicsi megszülető élet ígéretét, a családi összetartozás örömét gyújtja fel ma is, feltéve, ha megidézzük és lehetővé tesszük ezt magunk és családunk számára. S bár hozzátartozik ehhez az étkezés rítusa ma is, ez formalizált és nem telítődik az ünnepi szent közösség szimbolikus jelentésével.

Magam egy kicsi, Borsod megyei faluban gyermekként éltem át a betlehemezést, a jászolállítást a falu templomában, a mendikálást (ünnepi köszöntő verseléssel házalást), illetve az »aprószentekelést«, amelyek ma már alig pislákoló szokások, noha életreszólóan bevésődve kötik lelkünket a karácsony spirituális üzenetének csodájához.

Bár megkoptak a lélekemelő rítusok, a Szent Család analógiájára éppen a családi életben maradtak meg leginkább a szakrális mozzanatok. Sajnálatos, hogy szekularizálódó világunkban csökkent az esély, hogy gyermekeink megismerjék Jézus életét, a betlehemi születés történetet és Krisztus, a Megváltó jelentését az emberi élet számára. Aki nem jár hittanórára, az a költészet, az irodalom, a zene és a művészetek csatornáin át szerezhet beavatást, eltérő jelentésszinteken. Sokféle karácsony létezik ma, kis és nagy karácsonyok egyaránt, attól függően, hogy a család milyen jelentést ad ennek az ünnepnek. Aki nem jut vallási neveléshez, annak Jézuska olyan marad, mint a Mikulás, csak kevésbé tudja megszemélyesíteni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
vissza a teljes nézetre