Őrizzük a lángot és a hagyományokat!

Az olimpiát igen, az olimpiai lángot nem a görögök találták fel. Bár tény, hogy az ottani mitológiában kiemelt szerepet kap Prometheusz azon tette, hogy ellopta a tüzet „főnökétől”, Zeusztól, és az embereknek adta. Ám ennek semmi köze az olimpiai lánghoz. Azoknak a tüzeknek már inkább, melyek az ókori játékok idején világítottak Zeusz és felesége, Héra templománál, továbbá Olümpiában. Nehéz eldönteni, hogy praktikus okokból égtek ezek, vagy tényleg szent tulajdonságokkal ruházták fel a lángokat az ókori görögök, de az tény, hogy az újkori olimpiák megálmodói nem foglalkoztak ezekkel.

 de előtte még több olyan dolgot is megálmodtak az alapítók, melyek ma is kísérői a játékoknak.

Az első három olimpián minden volt, csak komoly szervezés nem! Athénban a görög könnyedség jegyében rendezték az eseményeket, Párizsban és St. Louisban pedig a világkiállítás árnyékában, szinte inkognitóban. Nem véletlen, hogy az ide vonatkozó irodalom az 1908-as londoni játékokat emlegeti első igazi olimpiaként. Ekkor voltak először formaruhák a megnyitón és a részvevők országonként, a saját nemzeti zászlójuk mögött vonultak fel. Korábban csak a győztesek tiszteletére húzták fel a lobogókat az eredményhirdetéseken.

Az 1914-es párizsi kongresszuson döntöttek az olimpiai zászló megalkotásáról.

Ezek a kontinensek egységét szimbolizálták. Először 1920-ban használták. Azon az antwerpeni eseményen, melyen nem engedték indulni az I. világháborúban vesztes országokat, így Magyarországot sem. A nagy egység és a béke ezek szerint csak a jelszavak szintjén létezett. Németország és a Szovjetunió (különböző okok miatt) még az 1924-es párizsi játékokra sem kapott meghívást. Az újkori olimpiák „atyjának” Coubertin bárónak a javaslatára itt vált hivatalos jelmondattá a Citius, Altius, Fortius (gyorsabban, magasabbra, erősebben), pedig ezt a mondást még a XIX. században hallotta egy domonkos rendi pap barátjától, Henri Didontól.

1928-ban először reptettek postagalambokat, mint a béke szimbólumait. És – mint már szóba került – itt égett először a láng. Hatalmas tornyot építettek neki, de így is csak egy gigantikus világító fáklya volt. Egy gyufával, vagy öngyújtóval lángra lobbantották és égett a játékok ideje alatt. A láng a különleges szerepét az első németországi olimpiának köszönheti. De előtte még 1932-ben az amerikaiak „feltalálták” az olimpiai falut, ami szintén létezik még napjainkban is.

Aztán az 1936-os, berlini olimpiát megelőzően egy német sportdiplomata, Carl Diem kitalálta,

A tervet tett követte, és ezzel megteremtődött az újkori játékok legismertebb szimbóluma. A mai napig úgy „születik” az olimpiai láng, hogy Héra istennő olümposzi temploma előtt korabeli jelmezbe öltözött „szüzek” egy fémtükör és a napsugarak segítségével meggyújtják a fáklyát. Aztán ez a fáklya megy országokon, néha kontinenseken keresztül a rendező város stadionjáig. 1936-ban volt ez a bizonyos első fáklya-váltó. Az Athén és Berlin közötti 3050 kilométer távolságot 3331 futó tette meg a fáklyával. Közben Magyarországon is keresztül jött a láng.  

Addigra újabb szép hagyományokkal bővült az ötkarikás játékok repertoárja. 1956-ban pl. a záróünnepségen először együtt vonultak fel a sportolók, majd színre léptek a kabalák is, akik ma már szintén nélkülözhetetlen részei a játékoknak.

Változik a világ, újabb dolgokkal bővül az olimpia repertoárja, és a legszebb tradíciók vélhetően addig élnek, amíg megrendezik a világ sportolóinak ezt a fantasztikus seregszemléjét.

A nyitóképen: MTI/EPA/Reuters/Kim Kjung Hun felvétele