Pénznyelés

„Huszonegy esztendeig pusztíthatott palackból kiengedett szellemként a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény. A jogszabály nyomán 1991-től legálisan hozhatták be élelmes vállalkozók a »gyümölcsösgépeket«, miközben papíron persze komoly ellenőrzéseket írtak elő. Mégis makacsul tarthatta magát a pletyka, hogy könnyedén manipulálhatók az automaták, és irtózatos összegek kerülnek ki az adóhatóság látószögéből. A gépek lelkét, a fekete dobozokat valószínűleg soha senki nem nyitotta fel, pedig ezekből lenne látható, milyen összegeket nyeltek el a félkarú rablók. A probléma többször felkeltette a számvevők figyelmét is, a számvevőszék 2008-as jelentésében például azt kifogásolta, hogy a szerencsejáték-felügyelet nem követi teljes körűen a pénznyerő automaták útját az előállítástól, avagy a beszerzéstől a gépek megsemmisítéséig.

A kétségbeejtő folyamatokkal szemben az elmúlt években elszigetelten több képviselő is próbált fellépni – őket idővel mind partvonalon kívülre tették. 2010 végén aztán Lázár János állt elő azzal, hogy 200 és 400 milliárd forint közötti (!) »haszonhoz tud jutni egy bizonyos érdekcsoport évente, illetve ennyit tüntetnek el az adóhivatalok és az állam elől«. Nyilván megalapozottan jelentette most ki: ha ezt a kérdést egyszer s mindenkorra meg akarják oldani, gyorsan kell cselekedni, »egyébként félő, hogy a törvényhozás szándékai felpuhulnak«.

Ne legyenek kétségeink, a szigorú jogszabály mögött nemcsak társadalmi és szociális érvek sora húzódik meg, hanem lobbik, pénzemberek kemény harca is. Milliárdosokká lett vállalkozók, ha úgy tetszik, fehérgalléros bűnőzök játszmái. Lázár szavai szerint Orbán Viktor arról is tájékoztatta a kormányt, hogy »súlyos nemzetbiztonsági kockázatok is felmerültek azon személyek tevékenységét ille­tően, akik a szerencsejáték-iparba bekapcsolódtak«.”