Szoptass, Magyarország!

„A közterületi szoptatás ellenzői lassan egy hete ütik a Facebook-on és egyéb fórumokon azokat, akik szerint »ez a tevékenység« elfogadható, sőt üdvözlendő. Általában téved, aki Facebook-hozzászólásokból próbál következtetni a magyar közhangulatra, merthogy a beírogatók többnyire semmilyen módon nem reprezentálják a népet. Dühödt szoptatásellenzőből viszont nem egy és nem kettő akadt, hanem rettentő sok. Hogy ezer vagy tízezer, már majdnem mindegy. Ráadásul a támadók nem „dzsihádista” férfiak voltak, hanem részben gyermekes anyák. Anyák az anyák ellen, értik? Iszapbirkózás a köbön! Ott tartunk most, hogy a Nyugati téri McDonald’s biztonsági őre, aki kitessékelte az étkezdéből a félrevonulva szoptató édesanyát, legfeljebb kedves bunkónak tűnik a kitekert erkölcsű ellenzőkhöz képest. És az agresszoroknak köszönhetően ott tartunk, hogy sok anya, aki eddig nyugodt lélekkel szoptatott tereken, éttermekben vagy másutt, most azon gondolkodik, normális-e, hogy nincs bűntudata. Rosszabb esetben szégyelli magát. Miközben az erkölcsi kérdésekben járatos Ferenc pápa szerint még a templomokban is a gyermekek a legfontosabb emberek, azaz a nyilvános szoptatást nem korlátozni, hanem ellenkezőleg: bátorítani kell. (...)

4. A szoptatásba sok nő csak kínkeservek árán tanul bele; próbálja elhinni, hogy ahol egy csepp anyatej van, azt biztosan fel is lehet szaporítani. Mindezt azért teszi, mert tudja, hogy az anyatej jobb, mint a tápszer. Tudja, hogy nem az UHT tejre igaz, hogy »élet, erő, egészség«, hanem elsősorban az anyatejre. Senki nem bélyegezhet meg senkit azért, mert anyatej helyett tápszert ad a gyermekének, ez biztos. De az igazság az, hogy ma a tápszerlobbi sokkalta erősebb, mint a szoptatáslobbi. A tápszert ugyanis pénzért adják, az anyatej meg, szerencsés esetben, megfelelő küzdelmek árán, de ingyen van. Ha valami szégyen, az az, hogy a kórházak jelentős része ma korlátlan teret enged a tápszerlobbinak (az újszülött nevét Milupa-fejléces cetlikre írják fel, illetve ingyenes kezdő tápszercsomag is jár a mamának), miközben szoptatási tanácsadót senki nem biztosít alanyi jogon az édesanyáknak. Aki tehát egy szoptató nőben nem hajlandó meglátni a feltétlen odaadást, a küzdelmet, hanem önkéntes közerkölcsrendészt játszik, bizony egyéb aljasságra is képes, azaz szétveri a társadalmat.

Ha most kormány lennék, s pláne családbarát kormány lennék, mi több, konzervatív-családbarát kormány lennék, azonnal az élére állnék a szoptatásmozgalomnak. Igenis ki lehet tiltani a kórházakból a tápszerreklámot, tökélyre lehet fejleszteni az ingyenes szoptatási tanácsadói hálózatot – és rá lehet szorítani a biztonsági őröket, hogy kiutasítás helyett kényelmes hellyel kínálják a szoptató anyákat. Ha a dohányzást száműzték az éttermekből, ha a GMO-mentességet be lehetett emelni az alkotmányba, akkor a szoptatásnak is jár a törvényi védelem. Tegyük ki magunkra nyugodtan, hogy ez egy normális ország!”