„Ön támogatja az amerikai–európai szabadkereskedelmi egyezményt?
Ez az egyezmény a szabad kereskedelem jelszavával a helyi társadalmakat szuverenitásuk maradékától fosztaná meg, hiszen minden, a profitot korlátozó kormányzati lépésért be lehet majd perelni az államot. Nincs többé joga az államnak a környezet, az egészség, a munkahelyek védelmére új törvényeket hozni, ha azok sértik – hogyne sértenék – a befektetők nyereségérdekeltségét. Így az egyezmény megköti a politikai közösség kezét. A kereskedelem szabadságát a közszabadság rovására szélesítenék. Minden európai állam érdeke az egyezmény megakadályozása, de a nagy nemzetközi konszerneknek érdeke a megegyezés, s ők a növekedésre hivatkoznak – az ő bevételük valóban nőni fog. A tervezett transzatlanti szerződés fontos része az egységes szabályozás: amit egyetlen országban engedélyeztek, a többinek is tűrnie kell, például a kémiai biztonság (adalékanyagok, állományjavítók az élelmiszerekben) terén jóval engedékenyebb amerikai szabályozást Európának automatikusan el kell fogadnia. Lehet majd egyben-másban mentességet kivívni, de az idővel elvész, mivel folyamatosan támadni fogják, mint „szabálytalant”.
Nő a kereskedelmi szabadság, de jobban is függnek egymástól majd az országok?
Azt akarta kérdezni, hogy a vásárlók élvezik-e majd a szabad kereskedelem előnyeit?Éppen ellenkezőleg. Az olcsó, rossz minőségű tömegáru útjában álló utolsó korlátok felszámolásáról van szó. Ennek következménye a hazai termék kiszorulása a piacról. Hiába szeretnék például nógrádi epret, szatmári szilvát, kecskeméti kajszibarackot venni, ha a szabadkereskedelmi rendszer tönkretette a gazdákat, a gyümölcsfákat kivágták, és messzi földről hozott, éretlen, ízetlen gyümölcsökből áll a piaci választék. Egyre kevesebb helyen tudok ellenőrzött hazai forrásból származó terméket vásárolni. (...)
Kiktől függünk energiapolitikailag mi, magyarok?
Az oroszoktól, az oroszoktól és egyre inkább még az oroszoktól is. Ez eddig adottság volt. De ennek a függőségnek a további fokozása Oroszország felé az új atomerőmű révén, szerintem fölösleges. Európa-szerte egyre nagyobb a részesedése a megújuló energiaforrásoknak, amelyek egyre olcsóbbak lesznek, az atomenergia pedig egyre drágább, főleg a biztonsági követelmények megemelkedése miatt. Az egységes európai energiapiacon az áram olcsóbb, mint amit egy új atomerőműben állítanak elő (a régiek olcsóbban termelnek, miután létesítési költségeik már amortizálódtak). Szél- és napenergia-lehetőségeink jók, a geotermikus forrásaink kiválóak, mégis megmagyarázhatatlanul hátul kullogunk a megújuló energiaforrások kihasználásában. Emellett kihasználatlan gázerőműveink vannak, amelyek azért állnak, mert drágábban termelnek az olcsó európai áramnál, erre mi létrehozunk még egy atomreaktort.
Az atomerőmű nem növeli a szuverenitásunkat?
Minél centralizáltabb az áramellátási rendszer – márpedig egy atomerőmű központosít –, annál kevesebb a helyi társadalom beleszólása. Ezért az atomerőmű a technológiai diktatúra eszköze. Ráadásul roppant kitett a terrortámadásoknak, hisz egyetlen vállról indítható rakétával működésképtelenné tehető, ami azt jelenti, hogy sok munkát ad a titkosszolgálatoknak és az erőszakszervezeteknek. A központosítás az ördög találmánya! Érdekes módon mindig a konzervatívok (meg az anarchisták) ellenezték, akik a politikában az univerzalizmussal szemben a lokalitásra, a különös, helyi közösségekre helyezték a hangsúlyt. Elvárnám a konzervatív kormányoktól, hogy ők is így gondolkodjanak, de ennek Európában nem sok jelét látom. Ma a neokonok vannak hatalmon.”
