Politika, közösség gyerekekkel – Lehetséges ez? Naná!

„Tegnap jelent meg a Mandineren Szalma György írása a jobboldali fiatalok közössége, a Tranzit nyári konferenciájáról, melyet a hétvégén tartottak Tihanyban, Szenvedélyünk Magyarország címmel. Magam is ott jártam, csak épp az értékközösség »masters« csapatát erősítve, férjjel és négy kisgyerekkel.

Veterán tranzitos vagyok, már akkor ott voltam a jobboldali értelmiségi fiatalok összejövetelein, mikor még azt »Fesztivál a határon« névvel illették, és Kőszeg városát szálltuk meg több százan nyaranta, hogy beszélgessünk, tanuljunk, vitatkozzunk, és persze bulizzunk. Mikor is volt ez? Még kimondani is döbbenetes: lassan húsz éve!

Sok víz lefolyt azóta a Dunán, sok minden megváltozott körülöttünk. Voltak közéleti csalódásaink, megvalósult és a semmi kosarába esett terveink, és persze nem kevés eredményünk, amelyekre büszkék lehetünk. Az iránytű, ha néha kilengett is, de a távolba tekintve egy irányba mutatott.

Személyes életünk is hozott jót-rosszat. Voltak, akik elhagyták sorainkat, mások újult erővel csatlakoztak hozzánk és nem kevesen vagyunk, akik azóta is kitartunk e szellemi közösség mellett, melynek kohéziós erejét a keresztény alapvetésekre épülő világ- és társadalomkép, és a nemzetben gondolkodás adja. Sokszor megkaptuk, hogy nem vagyunk elég progresszívak, hogy nem eléggé »szexi« jobboldali fiatalnak lenni. Nem tudom, mi a trendiség fokmérője, de az biztos, hogy az egységnyi területre jutó vagány apukák és anyukák száma kis hazánkban kevés helyen lehetett olyan magas a hétvégén, mint a Tranzit helyszínét jelentő balatoni partszakaszon.

Együtt öregedtünk a Gyürk András alapította mozgalommal, de a Tranzitot temetni már csak azért is butaság, mert annyi kisebb-nagyobb gyerkőcöt láthattunk most is magunk körül futkosni, hogy véletlenül sem érezhettük azt, hogy utánpótlás gondokkal küszködne ez a közösség.”