Trump nem nőgyűlölő

„Mit gondol arról, hogy Trump gyerekkori hőse és a kifinomult amerikai férfiasságról alkotott mintaképe Hefner volt?

A választás előtt nem győztem elégszer hangsúlyozni, hogy a manhattani mainstream média, különösképpen a The New York Times, reménytelenül tévúton járt, amikor úgy tekintett Trumpra, mint egy klasszikus troglodita nőgyűlölőre. Trumpban természetesen megláttam az egész Playboy-esztétikát, ideértve a kaszinók és a szépségversenyek csicsás világát. A magabiztos férfi előjog rég eltűnt világa ez, mely megelőzte a feminizmus második hullámát. Kétségtelen, hogy Trump erősen azonosult ezzel, ahogyan felnőtt. Úgy tűnik, hogy ez az ő igazi világnézete.

Ám ez a világ nem az akaratuktól megfosztott nők világa, és nem is a férfiak által elkövetett zaklatásról szól. A show girlök, a tobzódó nőiesség, egy bizonyos felvágós stílus világa ez a maga mámorító szexuális allűrjével, melyet a mai elitegyetemek hallgatói soha nem tapasztaltak meg.

Rögtön felismertem és megértettem ezt Trumpban, minthogy mindig is Hefner szexuális kozmoszának a csodálója voltam. Persze belátom, mennyire retrográd és nosztalgikus ez a kozmosz, ugyanakkor fenntartom, hogy még azokon a fotókon is, melyeket a The New York Times Trump szexizmusának bizonyítására közölt, érezni lehet a szexuális sarkítottság vad sisterségét – a régi idők, amikor a férfiak még férfiak, a nők pedig nők voltak!

A hatvanas évek nemzedéke összemosta a nemeket a divatban és a magatartás terén. Ám látni kell, hogy a világtörténelem távlataiban a hímnőség iránti érdeklődés és vonzalom viszonylag rövid ideig szokott tartani, és a kultúrák késői és dekadens fázisában következik be! (nevet) A világ civilizációi előreláthatóan újra és újra visszatérnek a nemi sarkítottsághoz, ahol a férfiak és nők között egy elképesztő elektromos feszültség rejlik.

A keserű igazság az, hogy minél inkább egymásba mosódtak a nemek, úgy vesztette el mindkét nem az érdeklődését a másik iránt. Most tehát a szexuális unalom és tehetetlenség, panaszkodás és kielégületlenség korszakát éljük, ami az egyik fő oka annak, hogy a fiatal férfiak a pornóhoz pártoltak. A szexuális fantázia szükségszerűen a pornóba menekül a mindennapi élet banalitása elől, ahol a munkahelyeken immár rutinszerűen keverik össze a nemeket.

Amikor pedig a nemek ráuntak egymásra, nem marad más, mint a feminista boszorkányüldözések. Ezekben aztán van energia! Közben pedig a férfiak elfonnyadnak. Látok olyan férfiakat, akik elfordulnak a nőktől, és megelégednek a képzelet világával, mivel a nők túl sértődékennyé, bosszúvágyóvá és hisztérikussá váltak.

Az amerikai nők már azt sem tudják, hogy mit akarnak. Általánosságban véve a francia nők – itt persze a tanult, középosztálybeli francia nőket értem – rendelkezni látszanak egy sajátos női öntudattal, amit az amerikai nők fokozatosan elvesztettek, amint kivívták a munkahelyi egyenlőséget megterhelő karrierviszonyaink között.

Trump rendületlenül alkalmazott és előléptetett nőket a vállalkozásaiban, a nőkről mint erotikus lényekről alkotott képe azonban, mi tagadás, némiképp retrográd maradt. Országos népszerűségének egyik oka éppen a saját férfiasságának elszánt védelme lehet. Számos mainstream szavazó igazolva látja magát Trump férfibüszkesége és magabiztossága által. A Trump-szavazóknak igazuk lehet abban, hogy ebben a zavaros és bizonytalan korban újra meg kell erősíteni és újra meg kell szilárdítani a férfiidentitást. (És ezt egy demokrataként mondom, aki Bernie Sandersre és Jill Steinre szavazott!)

Olybá tűnik, hogy végül minden kultúra visszatér a nemi sarkítottsághoz, mivel ez állhat az emberek legjobb érdekében, tetszik vagy sem. A természet a szaporodásra vezérel minden fajt, habár nem szükségszerűen a túlnépesedés idején!”

Camille Paglia (1947-) amerikai liberális gondolkodó.