Palmüra romjaiban botlik el a jövő

„Az etnocídium fogalma egy népcsoport kultúrájának elpusztítását jelöli. »A genocídium a népek testét gyilkolja le, míg az etnocídium a lelküket« (Clastres, 2015).

Az eltérő nyelvnek, az emlékhelyeknek, a szertartásoknak, szokásoknak és a hiedelemvilágnak pusztulnia kell. Az olyan kutatók, mint az izraeli Yuval N. Harari szerint a történetmesélés, a közös narratíva megalkotása a kulcs ahhoz, hogy tömegeket egy társadalom együtt dolgozó és együtt érző fogaskerekeivé lehessen szervezni (Harari, 2016). Az IS is igyekszik kialakítani egy narratívát az elfoglalt városokban és az erőszakkal megtérített emberek között, és igyekszik ebből bizonyos dolgokat kihagyni. A fekete zászlót lengetők, rajta a felirattal, »Allah az egyetlen Isten« ugyan hogyan is lennének képesek elviselni a Kalifátus szívében Palmüra ezeréves üzenetét, ahol egyszerre volt római színház, görög stílusban emelt oszlopsor és főníciai istennek szentelt templom?

Az idealizált múltat középpontba helyező, populista-nacionalista történelemszemlélet veszélye, ahogyan azt Pataki Ferenc megfogalmazta, abban áll, hogy »a múlt az önigazolás túlsúlyos formájává válva kalodába zárja a jövőre irányuló képzelőerőt« (Pataki, 2006). Az ahistorikus történelemszemlélet veszélye ezzel szemben az iránytű elveszítése, a hibák újraismétlése. Az IS pusztulásához kétségtelenül hozzájárul, hogy a múlt lerombolásával vakká lettek a jövőjükre is.”