Milyen nyelven érdemes megtanulnunk? – A nyelvi presztízs kérdései

„A végeredmény egyértelmű: a nagy nyelvek nem feltétlenül globálisak, és ugyanígy fordítva. Az arab és hindi – mindkettő a maga több millió beszélőjével – pont ugyanannyira a periférián helyezkednek el, mint a kínai vagy az orosz. A hálózatok csomópontjai az angolon kívül ezek után kiszámíthatóak: francia, spanyol és a német. Az első kettő sikere a gyarmatosításban gyökerezik. A német nyelv viszont évszázados presztízzsel bír köszönhetően a tudományokban, filozófiában és irodalomban nyújtott eredményeinek – még annak ellenére is, hogy a német gyarmatosítási tervek meghiúsultak. (...)

A nyugati nyelvek túlméretezett szerepét három nyugati születésű termék okozhatja: a tömegeket elérő könyvkiadóipar, a Wikipedia és a Twitter. Az eredmények azonban ennek ellenére is sokatmondóak: a Twitter egy globálisan is valóban fontos platform (kérdezzük csak meg a jázminos forradalom vesztesét, a tunéziai volt elnököt), ellentétben a Sina Weiboval vagy az Oroszországban használt VK-val, amik ugyan erősíthetik a nemzeti büszkeséget, de az ország kulturális befolyását megvágják.

A nyelvtanulók számára a nyelvek hálózatos jellege érdekes dilemma lehet: olyan nyelvet kéne megtanulniuk, amely népszerű a globális elitek között? A francia nyelvtanulás hagyománya továbbra is jó döntésnek tűnik. Vagy olyan nyelven kéne beszélniük, amelynek kétnyelvű pionírjeinek száma még mindig elenyésző a világhatalmi palettán játszott fontosságához képest? Ennek valódi esete a kínai, pont azért, mert Kína globális gazdaságban betöltött szerepe ellenére a nem anyanyelvi beszélők száma még mindig alacsony.”