Kilépési hullám indult a CDU-ban

„Mire számít a Zöldek kormányra kerülése esetén? Milyen kancellár lenne Baerbock?

Baerbock friss, új arcot jelent a Zöldek élén, de a párt politikája a mi szempontunkból, konzervatív nézőpontból igen előnytelen. Az autóipar, a szénhidrogén-alapú energiaforrások, az atomenergia ellen vannak. A migrációs politikájuk a tökéletes ellentéte a mi felfogásunknak: az Európába való ellenőrizetlen bevándorlás hívei, amit mi kockázatosnak és veszélyesnek tartunk. A tömeges muszlim bevándorlás megváltoztatja a társadalom szerkezetét, ahogy azt német városrészekben látjuk is. Tartok tőle, hogy Laschet – akinek »török Armin« a gúnyneve – nagyon egymásra találhatnak. Az európai migrációs válság idején is azt láttuk, hogy Laschet az emberek ellenőrizetlen beengedésének és befogadásának pártján volt. Egyelőre viszont azt is látom: a Zöldek azzal a szándékkal lépnek fel, hogy a CDU/CSU szavazótáborából is átcsábítsanak olyanokat, akik eddig Angela Merkelre szavaztak.

Rosszabbakat mond a saját pártja jelöltjéről, mint az ellenféléről…

Amikor Laschetet pártelnökké választották, megindult a CDU-ban egy kilépési hullám, amelyet újabb követett, amikor a kancellárjelöltséget is megszerezte. Mert hogyan is történt ez? Laschetet a pártelnökség választotta meg Söder ellenében, ám ha valaki azt hiszi, hogy a pártelnökséget pedig a párttagság, az téved. A CDU elnökségét a pártkongresszusi küldöttek választják, akik viszont főként a szövetségi és tartományi szintű CDU-képviselőkből, valamint a pártapparátus tagjaiból állnak. Egy ilyen fórumon az egyszerű kereszténydemokrata párttag nem vesz részt. Most konkrétan tudjuk, hogy Rajna-vidék–Pfalz tartományban például a tagság egyértelműen Söder kancellárjelöltségét támogatta, ám a tartományi CDU-elit a pártelnökségben Laschetre szavazott. Így lett a CDU a funkcionáriusok pártja. Sokan vannak a szimpatizánsaink között, akiknek már a CDU nem felel meg, de annyira jobbra sem akarnak szavazni, mint ahol az Alternatíva Németországnak (AfD) áll. Tehát vagy egy harmadik pártot választanak, vagy otthon maradnak a szavazás napján.

Lát még egyáltalán esélyt arra, hogy a CDU-ban újra otthon érezzék magukat a konzervatívok, vagyis a párt visszataláljon a kereszténydemokrata értékekhez?

A mi reményünk erre Friedrich Merz jelöltsége volt, de ő vereséget szenvedett. Az egyik forgatókönyv a jövőben az, amit máskülönben nem akarunk: a CDU vereséget szenved a választásokon, ellenzékbe vonul, Laschet lemond a pártelnökségről, Merz pedig újra előtérbe kerül és újraépíti a pártot. Ennek a nagy hátulütője négy év zöldkormányzás lenne. A másik eshetőségről azt tudom mondani, hogy mi, az Értékek Uniójában a CDU-n belül igyekszünk képviselni a keresztény-konzervatív értékeket, de ha ez nem sikerül, az egy új, polgári-konzervatív párt előtt nyithatja meg az utat.

Európában is alakult egy új jobboldali tömörülés a néppártot elhagyott Fidesz, Matteo Salvini olasz Ligája és a vezető lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság körül. Mi a véleménye erről?

Pozitívnak, jónak és helyénvalónak találom, hogy összetartanak az Európát bejáró balliberális korszellemmel szembehelyezkedő erők, köztük olyan országoké, amelyeknek a kommunizmust is át kellett élniük. Ez nálunk, Németországban is ösztönzi a konzervatívokat.

Elképzelhető tehát, hogy amikor jövőre beszélünk, már egy új párt politikusa lesz?

Lehetséges.”