Az eltörléskultúra most orosz művészeknek megy neki, miközben Magyarország józanul reagál.
Apró mellékszála volt az ukrajnai háborúnak, pontosabban az arra adott külső reakcióknak, hogy az orosz macskákat kitiltották a nemzetközi macskaversenyekről. Óhatatlanul felvillantott bennem Bulgakov halhatatlan regénye, A Mester és Margarita, amelyben a gonosz egyik arcaként Behemót, a hatalmas kandúr kínozta a derék moszkvai polgárokat. A történet szerint Behemót távozásával az emberek minden háziállatban a sátánt keresték, bosszúálló buzgalmukban sorra fogták el és csonkították meg a fekete macskákat.
Valami hasonló a progresszív értelmiség válasza is az ukrán-orosz háborúra: pótcselekvés és értelmetlen kultúrharc. Az orosz macskák kitiltásán túl az orosz sportolók szankcionálása, zeneszerzők és regények elleni hadjárat, az orosz kultúra kiirtására tett kísérlet zajlik. A vélelmezett transzfóbok és a történelmi rasszizmus után végre új célpontot talált a progresszió:
Természetes, hogy a háború alapvető irracionalitására nehéz észszerű válaszokat adni. A virológusból katonai szakértőkké önátképzett fotelkommentelőkön túl szeriőz elemzők sora keresi a racionalitást a hadműveletek mögött. Ukrajna katonai erősödése, az ukrán nemzettudat egyre gyorsabb térnyerése, az orosz narratíva állítása szerinti donyecki atrocitások, a nyugati közeledés jelentette fenyegetés, a hidegháború után felborult status quo helyreállítása és megannyi magyarázat próbálja értelmezni a putyini inváziót.
A nyugati értelmiség reakciója azonban nem a motivációk keresésére irányul, hanem az általános oroszellenesség kritikátlan csúcsra járatására. Az eltörléskultúra elvakultsága ugyanúgy tetten érhető ma, mint amikor történelmi kontextust figyelmen kívül hagyva torkollott szobordöntögetésbe a BLM-mozgalom európai hullámverése. Mint amikor százéves irodalmi műveken vagy régi filmeken kérték számon a politikai korrektséget. Ugyanolyan fanatikus, árnyalatokat és körülményeket ignoráló lendület söpör végig most nyugaton.
Komoly erőfeszítéseket tett a menekültek befogadására, ellátására, külpolitikailag pedig a józanság talaján állva reagált. Elismertük Ukrajna területi integritásához való jogát, csatlakoztunk az unió közös álláspontjához, sőt, azon túlmenően a fegyverszállítmányok hazai áthaladását is megtiltottuk.
Magyarország válasza világos az orosz-ukrán kérdésre: nem támogatjuk az agressziót, a humánum oldalán állunk, ugyanakkor szükségtelen kockázatnak sem tesszük ki hazánkat. Képesek vagyunk szétszálazni Magyarország biztonsági érdekeit, gazdasági kapcsolatait és a kárpátaljai magyarság védelmét a háborús agresszió egyértelmű elítélésétől.
Hasonló racionalitást egyelőre nem tapasztalhatunk azoktól, akik kék-sárga zászlóra cserélt profilképektől várják a háború befejezését, miközben hazánk geopolitikai érdekeire vakon fegyverekkel támogatnák az ukrán erőket.
a határon érkező menekültek fogadására, támogatására, elszállásolására továbbra is szükség mutatkozik. Hőzöngés helyett csak ez lehet a humánum válasza.
A globális katonai kiadások kilenc egymást követő évben döntöttek rekordot. Tavaly sem volt ez másképp: összesen 2443 milliárd dollárt költöttünk arra, hogy vagy háborúzzunk, vagy felkészüljünk a háborúra.
A Pekingben tárgyaló amerikai külügyminiszter figyelmeztette Kínát, hogy ne támogassa háborújában Oroszországot.
Bő 80 százalékkal több autót gyártanak az oroszok, mint a tavalyi évben.
Azerbajdzsánon keresztül özönlenek a brit luxusautók az oroszokhoz.
A románoknak sem kellett sok, hogy meggondolják magukat.
Oroszország nem nézi tétlenül, amint zárolt vagyonát átutalják Ukrajnának.
Egy pince födéme nem bírta a 3,5 tonnás súlyt a VII. Kerületben.
Munkahelye elvesztését kockáztatja, aki a táppénzzel csal.
